Bevezetés

Elkötelezett embernek tartom magam, és ilyennek ismer a környezetem. Ennek meghatározó oka, hogy igaznak tartom, és egyetértek azzal a felfogással, hogy a társadalom két nagy részre tagozódik. A kevés gazdagok (burzsujok) és a velük szembenálló, összehasonlíthatatlanul nagy tömegű szegények (proletárok) összebékíthetetlen csoportjára. Mindezt már gyerekkoromban is éreztem, de a felszabadulás után tudatosodott csak bennem.

Hittem, és ma is hiszem, hogy a parasztság és a munkásság egy ezredéves pert - mely az őt kizsákmányoló uralkodó osztállyal szemben folytatott, - ekkor megnyerte.

Jelenleg sem a Munkáspárt, sem a Magyar Szocialista Párt tagja nem vagyok, mindössze a kisembert, a prolit, az egyszerű, kétkezi dolgozó embert, akik jelentős része ma már munkanélküli, érzem magamhoz közel, mert anyagiak hiányában még vállalkozni sem tudott, vagy cigány származása miatt a munka közelébe sem juthatott, őket tekintem eszmei társamnak, velük tudok azonosulni. Még akkor is, hogy ezek az emberek saját rovásukra képtelenek voltak felismerni érdekeiket, tennivalójukat.

...

Engem is a neveltetésem, a II. Világháborúban való részvételem, a nacionalista, konzervatív jobboldal ideológiájának elfogadásához kötött volna.

A sokak által gyűlölt, de a munkásokat képviselő Párt, melyet fiatal fejjel választanom kellett, és ma diktatórikusnak neveznek, az emberek egyenlőségét hirdette és képviselte.

Ez a diktatúra annyiban "korlátozta" a sokat emlegetett szabadságjogokat és szólásszabadságot, hogy miután saját véleményt nyilvánítottam, mely eltért a központilag meghatározottól, egyszer kizárt sorai közül, majd a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel sújtott, (a Rákosi rendszerben) végül megrovással fejeztem be a pártbüntetések sorozatát.

De! Nem zártak börtönbe, nem internáltak, még csak eljárás sem indult ellenem. Mindez a párton belül intéződött el.

Aki vállalta és merte a véleményét elmondani, de nem fordult szembe a munkáshatalommal, megtehette. Legfeljebb nem lett gyárigazgató belőle. De mit is tettek volna sok tízezer igazgatóval?

Annyira hiszek a szociális egyenlőség eszméjében, hogy e pártbüntetések ellenére, csak akkor adtam vissza a tagsági könyvem, és léptem ki a Pártból, mikor az MSZMP Végrehajtó Bizottságának egyik fő eszmei vezetője, Pozsgay Imre PB tag, - ennek a pártnak egyik főárulója -, nyilvánosan ki nem jelentette, "Az 1956-os ellenforradalom népfelkelés volt".

Ez akkora pofon volt az addig 800 ezer fős párttagságnak, hogy utána az általuk, - a párttagság véleményének kikérése nélkül, - megalakított MSZP-be, alig 15 ezer fő lépett be.

A sok mai, magát meghurcoltnak, elnyomottnak hirdető egyén, aki a szólásszabadságot hiányolta, hazudik. Ostoba locsogásaiknak eredményével ma szembesül az ország.

Baloldaliságom, és annak máig tartó hatását szeretném a hozzám közelállókkal, a magam szempontjából megismertetni. Hogy mégis, miként is lehettem meggyőződéses baloldali érzelmű.