Bevezetés

A tudomány mai álláspontja szerint a földünk kérgét alkotó szervetlen testek vagy olyanok, melyek egyszerűbb testekre nem bonthatók, vagy bizonyos meghatározott törvények szerint, több ilyen egyszerű testekből keletkezettek, vagy végre olyanak, melyek ez utóbbiakból elegyedtek össze. Az elsőket elemeknek, az utóbbiakat vegyületeknek s végre azokat, melyek több vegyületekből szemcsésen, pikkelyesen, szilárdan, vagy többé kevésbbé lazán keveredtek össze, köveknek vagy kőzeteknek nevezzük.

A szabadon előforduló, földünk szilárd kérgét alkotó elemeket és vegyületeket máskép ásványoknak is mondjuk. Az ásványok tulajdonságainak leirásával általában, valamint az egyes ásványok megismertetésével az ásványtan (Mineralogia) a kövek vagy kőzetek leírásával pedig a kőzettan (Geognosia) foglalkozik.

Az ezen értelemben vett ásványtan alapvető tudománya a vegytan-, bányászat- és földtannak.

Az ásványok, mint földünk kérgének természetes alkotórészei, kevés kivétellel szilárd testek. Bizonyos sajátságok jellemzik őket u. m. részben szabályos vagy szabálytalan alak, kinézés, szín, fény, az átlátszóság bizonyos foka vagy átlátszatlanságuk, és más physikai tulajdonságok, u. m. keménység, saját súly (fajsúly, tömöttség) s végre a vegyi összetétel, melyek által egymástól megkülömböztethetők. A szerves életnek nyoma sincs bennök.

Az ásványok, ellentétben a szerves testekkel (állat, növény), bizonyos állandóságot mutatnak, - jóllehet egyes esetekben ezek is szétmállanak, azaz új testek keletkeznek belőlük; - miért is az ember, ha valami maradandót akar alkotni, akár a művészetben, akár az iparban, az ásványországból veszi anyagát.

Az ásványok oly sokfélék és külömbözők, hogy mielőtt ezek egyenként való leirásához fognánk, czélszerű lesz általános tulajdonságaikról beszélni; ilyenek az alaki, physikai és chemiai tulajdonságaik.