Előszó

A "Zörgessetek és megnyittatik néktek" cimü munkámmal kapcsolatosan a különben nagyon jóindulatú kritika több oldalról kifejezte azt, hogy a munka tartalma nagyon különböző területekről van összeválogatva s idővel talán egyes részei külön kötetekbe volnának tagolandók.

Most "Aratás" cimen megint egy olyan kévét adok a szives olvasónak, melynek kalászai nem egy táblából kerültek sarló alá s lehetőleg az egész munkamező képét akarják szemléltetni, amelyen Isten kegyelméből dolgozhatom. Ezt szándékosan és tudatosan teszem s alkalmat veszek most arra, hogy a kritika álláspontjával szemben kifejezzem a magam meggyőződését és eljárásomnak indokát.

Irodalmi munkásságomban a kálvinizmus szellemét óhajtom szolgálni. A kálvinizmus természetéből következik az, hogy soha, egy percre sem fogadhatom el és nyugodhatom bele abba, hogy ez a szellem az emberi életnek csak némely területére van szoritva. A kálvinizmus olyan vallásos szellem, mely az élet egész területét át akarja hatni s minden szellemi jelenséget itélő szempontja alá akar vonni. Nem elégszik meg azzal, hogy az egyének elzárt kedélyvilágán belül a kegyesség gyöngéd égi virágait ápolja, hanem világnézetté, erkölcsi életeszménnyé, kultura- és jellemképző lélekké is akar lenni a világban. Megvannak a szempontjai a tudomány, a művészet, az erkölcsiség, a társadalmi és nemzeti élet számára is.

Épenezért helyénvalónak tartom, hogy ugyanannak a szellemnek különböző témákon való sugártöréseit mutassam fel. A szellem egységét tartom egyedül fontosnak és épen az a célom, hogy testvéreimet az élet sokféle jelenségének egységes látószögből való szemlélésére segitsem el. Ez az egyik oka munkáim látszólagos vegyességének s azt készséggel állapitom meg, hogy a szellem egységét a kritika nem is vonta kétségbe bennük, sőt kiemelte.

A másik ok, amely ennek a témabeli többféleségnek fenntartására indít, egy tiltakozás az irodalmi szolgálat helytelen korlátozása ellen. Az emberek megszokták, hogy a vallásos alapon álló irodalmi munkákat az "egyházi irodalom" neve alatt tegyék félre az útból, könnyebben tudván mellőzni őket azzal az indokolással, hogy nem általános érdekűek, felekezetiek, vagy épen papiak. Röviden, hogy nem irodalmiak.

Közkeletű lett az a felfogás, hogy irodalom alatt csak a szépirodalmat kell érteni. Ennélfogva minden huszesztendős lirai nyafogó méltán számithat arra, hogy a lapok irodalmi rovatában istenitsék a barátai s belekerüljön a neve és "művei" a lexikonokba. Szerintem minden igazán emberi életnyilatkozat általános érdekű s ha kellő lelki magaslatra jutottam, az enyémmel ellentétes világnézet épületén is bőven találok gyönyörködni, okulni és épülni valót s önmagában jogosultnak ismerem el, ha szelleme valóban értékesen emberi. Ami pedig az irodalmiságot illeti, az elsősorban a téma feldolgozásának mikéntjén dől el s ostoba dolog volna például Renant, Nietzschét, Schopenhauert nem tartani iróknak, mert nem verseket, vagy novellákat irtak. Annál inkább igazságtalan lenne az irót arra kényszeriteni, hogy csak bizonyos témákat dolgozzon fel, ha irodalmi akar maradni. Mikor közérdekűnek elismert témákat is kidolgoztam, tartottam annyira közérdekűnek a vallásos élet kérdéseit is, hogy azok mellé téve, egy kötetben adjam ki őket, egy szellem és egy irodalmi módszer szülöttei lévén. Ha úgy tetszik, az egész mind egyházi irodalom, akkor is, ha művészettel, vagy szépirodalmi alkotásokkal foglalkozik, de, ha úgy tetszik, egyik része sem egyházi, csak irodalmi, akkor is, ha predikáció.

Azt egy percig sem akarom tagadni, sőt teljes hangsúllyal emelem ki, hogy könyvem minden darabja most is az öntudatos kálvinizmus alapján áll és abban a tekintetben többet igényel a puszta irodalmiságnál, hogy alázatosan és szeretettel épiteni akarja a lelkeket. Ha lesznek drága, halhatatlan lelkek, akiknek épülésére szolgál, akiket csak egy kicsit is megvigasztal, vagy küzdelmeikhez erőt ad s szemüket nagy és felemelő valóságok látására megnyitja: bizony akkor egy cseppet sem fogok azzal törődni, hogy a kritikusok hová sorozzák és milyen cimen nem olvassák el. Legyen nekik az ő hitük szerint.

Isten áldása legyen az olvasón!

M. S.