Bevezetés

...

Nincsen olyan ipar, amelyben a rajznak ne volna alapozó avagy segítő szerepe. Magától értődik tehát, hogy a grafikai sokszorosítás területén is csak olyan ember mozoghat kellő biztossággal meg tájékozottsággal, aki, ha szüksége kerül: a rajzolói ceruzát meg az ecsetet is be tudja állítani föladatainak s céljainak a szolgálatába.

A grafika szó sokrétű értelmezhetése miatt már előre is meg kell jelölnünk ama határvonalakat, amelyeket könyvünk tartalma s beosztása tekintetében irányadóknak meg erősen hangsúlyozandóknak kellett vennünk.

Amikor mi röviden és egyszerűen grafikai rajzról beszélünk: legfőképpen a rajzolói munka ama csoportjára gondolunk, amelynek végső célja az, hogy a grafikai sokszorosítás valamelyik általánosabb használatú módja útján reprodukáltassék. E sokszorosító módok között az első helyeket a könyvnyomtatói meg a litográfiái technikák foglalják el. Az utóbbi kissé szabadabb, különösen amikor egyik újabb ágazata: a plakátfestés területén mozog; a könyvnyomdai, más szóval tipográfiai grafikával szemben mintegy nőiesebb. Már a könyvnyomtatói grafika termékei keményebb, férfias hatásúak; e sokszorosító ágazat legfontosabb terrénuma ugyanis a könyvcsinálás, fő-fő eleme pedig a betű; az esetek többségében ehhez kell igazodnia minden a könyvnyomtatói sokszorosításra szánt rajznak. A betű síkornamentum, annak kell tehát lennie a hozzája készülő illusztratív vagy dekoratív rajznak is. A síkornamentumos karakter tehát a legtöbb grafikai rajznak velejárója.

A roppant kiterjedésű grafikának két fő-fő ágazatát s ezeknek mintegy természetes stílusát tartottuk szem előtt mindig, amikor e könyvben a grafikai rajzra és metszésre vonatkozó tudnivalókat a lehető legtömörebben összefoglaltuk. Specializáltunk tehát amennyire lehetett, mindamellett a rajztanítás általános anyagából is adtunk annyit, amennyi könyvünk szűk terjedelme mellett lehetséges volt, s aminek tudása - a gyakorlati ügyességen fölül - minden grafikustól méltán elvárható.