Előszó

Ha a közélet érdektelenné válik számára vagy ő maga lesz zavaró és fölösleges a politika által kisajátított közéletben - ami persze messze nem azonos azzal a közösséggel, jelesül a Kárpát-medencében és a nagyvilágban élő magyar közösséggel, amelyben a részvétel mindig szent marad és lételem -, akkor az ember előveszi azokat az írásait, amelyek mint tengerben a csepp jellemzik rögzített gondolatait, világlátását. Betekintést engednek abba a folyamatba, amelyben ez az ember, e sorok írója aktív akart lenni közösségi terveivel.

Válogat közöttük, előveszi azokat, amelyeket még nem tett maradandóvá könyvek formájában. Nincs világos koherencia az írások között, csupán egyetlen közös vonásuk van: jellemzik az írót törekvéseiben. S mert az író mintegy 30 könyvet publikált eddig koherens gondolatokkal, világnézettel és stílussal, megteheti, hogy mozaikokból építkezve teszi teljesebbé az alkotást. Mert ezekben a kis építő elemekben azonnal felfedezhető lesz az olvasó számára is, hogy az író érte, az olvasóért, annak életéért és létének magyar táptalajáért is él. Írásaival ássa, veti, kapálja e magyar létet, hogy a termés érett, szép, élvezhető legyen.

Ha meg leveri a vihar - az írót vagy a termést -, akkor legalább maradjon az írás, úgy, mint a kő... az idővel dacolva.