Egy nő életképét akarom vázolni, kinek tragikai viszontagságai szintúgy mint a jó és balszerencsében nyilvánított személyes tulajdonságai iránta keblünkben meleg érdekeltséget ébreszthetnek; kinek lelke oly nagy, kedélye oly szép vala, hogy nemének dísze lett volna, ha nemzetségének fénye s testi szépségének varázsa nem járul vala is egyénisége dicsőségének emeléséhez. Egy nő életét szándékozom leírni, ki iránt szintannyi szánakozást fakaszthat bennünk a mostoha sors, melynek csapásai által sujtaték, mint amennyi rokonszenvre s tiszteletre ragad a lelki erő s nagyság, melylyel ama csapásokat tűrte, sőt felettök uralkodott. A magas társadalmi helyzet szerint, melybe születése s házas viszonyai által jutott, zavartalan életboldogságra látszék hivatva lenni; de épen e magas helyzet lőn szerencsétlenségeinek legfőbb oka, kora fiatalságától sírjáiglan. Életében a társadalmi viszonyok két szélsősége ölelkezett. A fejedelmi rangot, a csillogó fényt, a pazar bőséget és kényelmeket a számüzöttség sanyarai, a szegénység nélkülözései, s mi ezeknél sokkal fájóbb sebeket vert, az elvesztett hon, a letiport haza, a kiirtott nemzetség, a keblétől elszakasztott család, szülék, gyermekek, testvérek utáni sóvárgás keservei váltották fel. És mégis a szánalom érzelménél, melyet ennyi balszerencse kelthet, sokkal erősebb bennünk a csodálás, a tisztelet és szeretet, melyre e dicső asszony ragad bennünket lelkének nagysága, kedélyének gazdagsága és szépsége által nemkülönben mint az irány és törekvések magasztossága, erényei által, melyeket a viszontagságokkal folytatott küzdelmeiben nyilvánított. - Kell-e még mondanom, hogy elbeszélésem tárgya Zrínyi Ilona fejedelemasszony élete?