Előszó

Néhai nagyemlékezetű fejedelmünk: Felső-Vadászi Rákóczi Ferencz - e néven második - a vezérlete alatt vivott szabadságháború történetét magyar nyelven évkönyvekben még hazájában megirta vala, s e nagybecsű, sajátkezű kéziratait Háza levéltárában tartotta letéve; - innét azonban idők folytán nyomtalanul elvesztek azok, a nélkül, hogy - fájdalom! - valaha ki lettek volna nyomtatva. Egykori fönnlétöket is csak ama levéltár lajstromai igazolják ma már.

A jelen müvet, t. i. Emlékiratait, szintén maga a dicsőséges fejedelem szerzetté ugyan, de eredetileg franczia nyelven, azon nagy nemzet fiai számára, melynek néhai hiresneves királyával: XIV. Lajossal elejétől fogva, az utóbbinak 1715-ben történt haláláig, benső összeköttetésben állott.

Ezen Emlékiratok, a hozzájok tartozó mellékdarabokkal együtt - melyek részint a magyar nemzet történelmével s viszonyaival kevéssé ismerős franczia közönség tájékozására, hazánk korábbi történeteit és állapotát tárgyazzák, részint pedig a Memoire-okhoz mintegy publico-politikai okmánytárt szolgáltatnak, - Rákóczinak Rodostón 1735 április 8-kán történt elhúnyta után csakhamar ismeretesekké lőnek. Neaulme János hágai könyv kiadó már négy év mulva (1739) közrebocsátá azokat, "Histoire des Revolutions de Hongrie, où l'on donne une Idée juste de son legitime Gouvernement" czím alatt, a fejedelmi szerző arczképével, - és pedig egyszerre két kiadásban: az egyik két nagy negyedrétű, a másik hat kis nyolczadrétű kötet. Az előbbi kiadásnak második, az utóbbinak ötödik és hatodik kötetében foglaltatik a munka legbecsesebb része, t. i. magok az Emlékiratok, e külön czím alatt: "Memoires du Prince François Rakoczy sur la Guerre de Hongrie, depuis l'année 1703. jusqu'a sa Fin." ("Rákóczi Ferencz Fejedelem Emlékiratai a magyarországi háborúról, az 1703-ik évtől végéig.")

E mű, Rákóczi ünnepelt nevének még több mint száz év múlva is oly gyújtó hatása miatt, magyar nyelven ki nem adathatott, egész a legújabb időkig, - midőn a sajtó bilincseinek az 1861-iki rövidtartamú alkotmányos intervallum alkalmából lett tágulását, az oly korán elhunyt Ráth Károly, boldogemlékezetű barátom, sietvén fölhasználni; annak L. Gy. úr által hevenyészett fordítását Győrött kinyomatta.

Ez volt tehát a harmadik, vagyis magyar nyelven első kiadás; mely bármily hibás lett légyen - mint a negyedik, magyarul második kiadás elé függesztett Előszóban tüzetesen kimutattam - a nagy fejedelem dicső emlékén hálás kegyelettel csüngő magyar olvasó közönség ez egyszer végre hozzá juthatván, alig három hó alatt merőben elkapkodta azt. E körülmény indokul szolgált arra, hogy egy új, nagyobb műgonddal és szakértelemmel dolgozott kiadás készíttessék elő, - mire a közbejött alkotmányellenes provisorium évei elég időt engedének nekem, kit e megtisztelő feladat foganatosítására, mint a Rákóczi-kor tüzetes tanulmányozóját, föntnevezett barátom fölhivott.

Igy jött létre azután, a sajtó viszonyok jobbra fordultával: az 1866-ban Pesten Kugler Adolfnál kiadott - két év múlva Ráth Mór tulajdonába átment - negyedik, vagyis második magyar kiadás. Ezt, mint Előszavában mondám, az eredeti franczia szövegből nemcsak át-, de úgyszólván egészen újra dolgoztam: a L. Gy.-féle régi hibás és hiányos fordításnak nem maradt változatlanul tán egyetlen constructiója sem. Igyekeztem, csekély erőmhöz képest, mindent elkövetni, hogy a nagy fejedelem és hazafi emlékéhez méltó kiadást szolgáltathassak a magyar olvasónak.

E szándokomtúl vezéreltetve, azon valék, hogy necsak lehetőleg hű, a mellett szabatos és élvezhető fordítást adjak, necsak az irály ódon jellegét és magyarizmusait állítsam vissza, s necsak a franczia kiadás hibáit - különösen az eltorzított magyar személyes helynevekben - rectificáljam, - hanem magának az eredeti szövegnek is némely fogyatkozásait, a mennyiben feltünőbbeknek mutatkoznak vala, levéltári közvetlen kútfőkbűl merített történelmi jegyzetekkel, kiegészítésekkel pótoljam, vagy a nevekben és dátumokban előforduló tévedéseket helyreigazítsam.

...

Emelni véltem továbbá a mű becsét azzal is, hogy Rákóczinak egész nemes lelkét föltáró, nagyérdekű végrendeletét (a Hist. des Rev. de Hongrie Vl-ik kötetéből), továbbá a Törökországban elhúnyt magyar bujdosók sírfeliratait (a nicomédiai, sztambuli és rodostói még fönnmaradott eredeti sírkövekről másolva) legméltóbb befejezésűl hozzácsatolám. Most immár e negyedik kiadás is fogytán lévén, - Ráth Mór úr fölhívott: rendeznék sajtó alá ismét egy új kiadást, - és pedig, hogy a dicsőemlékű fejedelmi szerző e nagybecsű műve mennél tágabb körökben elterjedhessen: az oly jutányos Családi Könyvtár számára. Ezt magam is óhajtandónak vélém. S így jött létre a jelen, ötödik kiadás.

...