Nagy számüzöttünk, Kossuth Lajos páratlan és kiváló tehetségü országlárunk és nagyreményü fiainak, kőremetszett arczképeikkel ellátott evangeliumszerü leveleik egy kötetben való kiadására, leginkább azon körülmény indított: hogy sokan vannak ez Árpád alkotta honban, kik e felette nagyérdekü, s állami életünket minden oldalról és minden irányban teljesen megvilágító örökbecsü levelek mindenikének, a hirlapokban különböző időkben történt megjelenéseik alkalmával, részint hatósági elkobzás, részint más okok miatt birtokába nem juthatván, nagy részét el nem olvashatták, s végnélküli belbecscsel biró tartalmaikkal, meg nem ismerkedhettek.

De meg a hirlapok is tetemes kihagyások, s a legérdekfeszitőbb és legfontosabb tételek és passusok mellőzésével közölték.

E hiányokon segíteni, hazafiui kötelességemnek is tartottam, mert ugy vagyok meggyőződve: hogy Phydias szobrait és Raphael festményeit, nem szabad az utókornak kiegészítetlenül és hiányosan birnia.

Az egy kötetben való kiadás elhatározására nem kevéssé ösztönzött azon tekintet is, hogy igy a jövőnek sokkal inkább meg lesznek őrízve és biztosabban átszolgáltatva, azon hálás jövőnek értem, mely itéletében bizonyára méltányosabb és részrehajlatlanabb lesz, mint a szomorú emlékü 1867-diki országgyülési majoritás volt.

Hiszen, a mire csak az önzetlen hazaszeretet ösztönözhet, a mit égi ihlet sugalhat, a mit a legbelátóbb és legérettebb észnek bölcsessége dictálhat, a mit a legéletrevalóbb tapasztalás és évek hosszúsorán való fáradhatlan tanulmányozások tanácsolhatnak, e politikai tartalmu levelekben, mind feltalálhatók.

Ezek képezhetik a nemzet politikai hitvallásának arany igéit, elveinek szent háromságát. Szóval: bibliáját!

E páratlanúl ragyogó szellemű és mélyebb tanulmányozásra méltó levelekről bátran el lehet mondani: hogy mik ezekben vannak, azok egytől egyig oda valók, és a mik bennök nem foglaltatnak, azok nem is tartoznak a tárgyhoz.

Azonban, valamint Demosthenes hasztalan intette honfiait, hogyha tanácsát nem követik, Fülöp a macedóniai király meg fogja őket hódítani, és lesznek leigázott nép; azonszerint számüzött nagy hazánkfiának intő, buzdító és lelkesitő szavai sem találtak, az elfogult országgyűlési többségnél viszhangra; ámde mindamellett, csakhamar alakult az országban, a megmérhetlen többségből egy óriási nagy párt, melynek neve: az elégedetlenség!

És igy hazánk államprofétájának jósigéi, még sokkal gyorsabban és hamarább teljesülést nyertének, mint a nagy hellén szónok jövendőlései.

És a nemzet jobbjai részéről lőn a Kossuth név iránt melegebb a szeretet, s törhetlenebb a ragaszkodás, mint valaha volt.

Légy erősen meggyőződve szeretve tisztelt és tisztelve szeretett Számüzöttünk, magyar hon egyetemes becsületének Tárgya: hogyha bármikor és bármily körülmények között, határoznád is el magadat, az eszmék lobogója alatti küzdés végett, honodba való visszatérésre, (hol szived a tiprott jogok mellett oly sokszor és oly hangosan feldobogott) hazádfiai, nemzeti különbség nélkül, oly nagyszerüleg és oly rendkívüli lelkesedéssel fogadnának, hogy Alcibiadesnek az athenei kikötőben történt fogadtatása, e mellett eltörpülne és zérusra szállana.

Isten veled a viszontlátásig! az ég oltalma őrködjék feletted és a gondviselés áldja meg törekvéseidet!!

Írtam Pesten január hó 20-kán 1868.
Szodoray Sándor s. k.
honvéd százados.