|
E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf A szöveg 146. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben |
|
|
11 |
|
|
Amikor az Új Pedagógiai Szemle[1] felkérését megkaptam, hogy szóljak hozzá az egyház - iskola - modernizáció kérdéséhez, úgy próbáltam munkához fogni, ahogy általában: újraolvastam az egyház és állam 19-20. századi viszonyával kapcsolatos - részben már más cikkeimben felhasznált - feljegyzéseimet és vázlataimat. A tanulmány - gondoltam - választ fog adni arra, hogyan működtek hármas szerepükben - azaz mint az oktatáspolitika egészét befolyásoló szereplők, mint nem általuk fenntartott intézmények, hit és erkölcstan oktatását szervezők és végül - de nem utolsósorban - mint iskolafenntartók. (Nagy 1995) Ez lett volna az egyszerűbb megoldás, valami olyasmit írtam volna, amihez - remélem - értek. Ehelyett végül az alábbi - talán izgalmasabb, de mindenképpen felületesebb - gondolatkísérlet született. Nem vagyok közép- és kora-újkor történész - kérem tehát az olvasót fokozott gyanakvással fogadja az alábbiakat.[2] |
|
|
A modernizáció fogalmával és értelmezésével könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik. Az oktatás és a modernizáció viszonyának kérdése - minimum - kétféleképpen értelmezhető: milyen szerepet töltött be az oktatás a modernizáció egészében, illetve: hogyan értelmezhető magának az oktatásnak a modernizációja. Az elsőt - az oktatás elterjedésének szerepét - Lerner máig fontosnak tartott műve oly mértékig hangsúlyozza, hogy az egyes társadalmak modernizációs szintjének összevetésekor a négy alapvető „mutató” egyikének választotta az oktatás eredményét: az írástudást. (További mutatók: urbanizáció, tömegkommunikáció, választójog)(Lerner 1958) A másodikat, az oktatás modernizációját - egész iskolatípusok, tantervek, oktatási törvények elemzésével - neveléstörténet-írásunk igen alaposan elemezte. (Kelemen 1994, Mann 1993, Felkai 1983, Szabolcs) |