E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 171. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	14
	- ha közben hozzáérnek a politikai feltételek - társadalompolitikai és oktatáspolitikai üggyé válhat. A két szembenálló teológuscsoport ugyan már a 11. században létezett, az állam és egyház konfliktusa kellett ahhoz, hogy a vita jelentősége megnőjön, s a 14. századi egyetemek legfontosabb pozicionális küzdelmévé Occam (1285-1349) ferences szerzetes követőinek jelenléte illetve kizárása váljon. Occam - filozófiai okokból elutasítva az általánosan létező fogalmak realitását, s csak az egyedi konkrét dolgok létezését ismerve el (erről szólt ugyanis a „realizmus vita”) - hihetetlenül fontos ideológiai eredményre, azaz a vallás és a tudomány közötti határ meghúzására jutott, melynek viszont politikai tanulsága lett: a pápa hatalmának kétségbevonása, az államok teljes függetlenségének kimondása, az egyházon belüli - nőket és világiakat is bevonó - zsinati elv megfogalmazása. Az oktatáspolitikai következmény pedig, hogy a pápa által kiátkozott, de Bajor Lajos által megvédett - s itt óhatatlanul Luther későbbi története ötlik eszünkbe - egykori szerzetes tanítványai az 1320-as évekre lényegében elfoglalták az egyetemeket - köztük Párizst. Európa-szerte egyetemi tananyag lett tehát a világi és vallási ügyek elválasztottságának tana.
	Három okunk volt rá, hogy elidőzzünk ezeknél a középkori problémáknál.
	Egyrészt be szerettük volna mutatni, hogy a klasszikusan nyilvántartott modernizációs áramlatokat - azaz a reneszánszot és a reformációt - megelőzően is az európai történelem egyik alapkérdése volt az egyházi és állami hatalom, vallási és világi ügyek elválása.
	Másfelől: míg „a pápa vagy császár” „pápa vagy zsinat” harcok - középiskolai történelemtankönyv szinten legalábbis - jól ismertek: kevésbé van jelen tudatunkban a tény, hogy ennek mellékterméke: egy professzionális értelmiség (egyelőre szerzetesrendi) létrejötte, mely minden modernizáció alapfeltétele.