E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 226. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	A tény, hogy a magyar iskolarendszer méretét pusztán a felekezeti versengés határozta meg és nem az egyéb gazdasági társadalmi igények, azonban hamarosan visszaütött. Mivel az iskolák szinte kizárólag a felekezetek közötti verseny céljára jöttek létre (és nem a polgárság igényeit szolgálták ki) megerősödött az arra irányuló kontroll, hogy az iskolai tananyag ne pragmatikus legyen, hanem ünnepnapi tudást közvetítsen. A 17-18. század folyamán tiltották az anyanyelvű beszédet, az iskolák tananyagában az antik auktorok dominánsak maradtak.
	Sokaknak nyilván ellenszenves az állításom, de azt gondolom, hogy a 17-18 század magyar ellenreformációs illetve katolizáló tendenciáiban az iskolaügy éppen azért jutott óriási jelentőségre, mert ez - néhány véres eseményt leszámítva - közel sem volt olyan erőszakos, mint a többi Habsburg tartományban. Az európai koalíció által felszabadított, még mindig hatalmas Török Birodalom határán fekvő, kompromisszumos szatmári békével pacifikált Magyarországon rendőri, bírói, katonai eszközökkel nem lehetett küzdeni a protestánsok ellen: az iskolák megszerzése illetve autonómiájuk korlátozása éppen ezért vált a Habsburg hatalom egyik legfontosabb céljává. A másik oldalon pedig az iskolák védelmezése minden befolyástól és változástól a konzervatív protestáns egyházi vezetés hatalmát legitimálta. (Ko- sáry 1980)
	A 16-17. század izgalmas politikai alternatívája: a katolikusként gyűlölt, de mégiscsak európai Habsburg hatalom, a pogányként és ázsiaiként gyűlölt, de téríteni nem akaró török hatalom közötti választás volt: hasonlóképpen vitatni lehetett a „magyar egység” vagy „magyar függetlenség” alternatíváit, lehetett mérlegelni a különféle integrációs vagy dezintegrációs stratégiák hasznait és kárait. Az iskolában és a templomi prédikációban a bibliai kérdések túlsúlya senkit nem zavart: az ószövetségi zsidó próféták és politikusok példázatai közvetlen üzeneteket hordoztak a kortársak számára. (Magyarország 1985:486-497)
	A török alól történő felszabadulással ez a kontextus elenyészett. A protestáns Ke- let-Magyarország a 18. században a Habsburg Birodalom részévé vált - a világpolitikai alternatívákon gondolkozni mintegy feleslegessé vált. A birodalom - minden mérhető jegy szerint a modernizáció útjára lépett, hatalmas telepítéseket szervezett, utakat épített. A magyarországi református egyház vezetése - régi reflexekkel és csoportérdekeinek tudatos védelmében is - nem érdeklődött a központi hatalom e jegyei iránt: továbbra is pusztán a katolikus ellenfelet látta benne.
	Itt ütött vissza, hogy a protestáns hierarchia aránytalanul erősebb volt, mint a protestáns társadalom: minden belső kritika - jöjjön az akár Bessenyeitől, akár Ma- róthi professzortól (mindkettőjüket igen hamar elcsapták egyházi funkciójukból) - elutasításra talált. (Kosáry 1980)