E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 321. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	A nyugat-európai történetírásban régi közhely, hogy a püspökségek, az egyházak régebbi, sokkal régebbi intézmények, mint bármely középkori államalakulat. (Southern 1987) Talán ez a magyarázata annak, hogy az oktatást hagyományosan egyfajta egyházi „belügynek” szokás titulálni, legalábbis valami olyasfajta jelenségnek, mely iránt az állam érdeklődése csak valamikor a 17-18. században éled fel.
	A neveléstörténészek a 18. század előtti oktatást egyértelműen társadalmi ügynek tartják, s az egyházi oktatást, mint valamely társadalmi csoport magántevékenységét értékelik. A nyugat-európai nevelés-történetírás és oktatáskutatás hatalmas bizonyító anyagot halmozott fel erre nézve. (Archer 1979, Bowen 1981)
	Két jelenségcsoport (két időszak) mond csupán ellent az öntörvényű egyházi oktatás Nyugat-Európára kétségtelenül igaz koncepciójának:
	Noha az egyházszervezet maga régebbi, mint az államok, az európai alap- és alsóközépfokú oktatás gyökerei abban a 8. századi frank birodalmi politikában gyökereznek, mely a különböző szintű egyházkormányzati egységek feladatává tette a püspöki illetve plébániai iskolák létrehozását és rendszerszerű működtetését. (Mi több, azt hogy a bencés kolostorokban nemcsak elmélkedni, téríteni és dolgozni, de tanítani is kötelező, szintén a 789-es királyi rendelet írta elő.) Ezt a kort karoling reneszánsznak nevezik. (Le Goff 1976)
	A másik tény, hogy a 12-13. századtól az egyetemeken zajló teológiai küzdelmek hátterében előbb a császárság/pápaság, majd a zsinati elv/pápaság végül a nemzeti állam/egyetemesség vitái állottak, és ennek megfelelően a pápával vagy a helyi egyházi vezetéssel szembekerülő teológusok és egyetemi tanárok Occamtől és Mar- siliustól Lutherig politikusok, uralkodók támogatását és védelmét élvezték. Ezek a látszólag teológiai, valójában azonban a tudásról, a műveltségről, a politikáról, a jogról szóló viták (ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni) nem pusztán az „igazi” egyetemistákat, hanem az Ars fakultások révén az egész 15 év feletti tanuló korosztályt befolyásolták, így ekkoriban (tudatos történetietlenséggel napjaink kifejezésével élve) a „felső középiskola” éppúgy állami politikai kérdés is, mint az egyetem. (Seidler 1966, Le Goff 1976)