E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 426. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben
	II. PROBLÉMATÖRTÉNET
	II.1. FOGALOMÉRTELMEZÉS
	Az oktatásszociológus számos esetben azért gondol végig egy neveléstörténeti problémát, mert valamilyen kortárs oktatásüggyel foglalkozó gyűjtemény számára tanulmányt kérnek tőle. Ebben az esetben nem kell olyan átfogó, nagy narratívát adnia, mint egy klasszikus neveléstörténeti előadásban, azaz olyan korszak kérdéseibe merülhet bele, amelyről már saját - tehát nem másodlagos szakirodalmon alapuló - tudása van. De ezeknél a tanulmányoknál sincs mód klasszikus, több éves történet, szociológiai adatgyűjtésre. Első példánk a mai oktatásügyi gondolkozás egyik legfontosabb fogalmának, az alternativitásnak a történetszociológusi értelmezését mutatja be - talán szélesebben, mint ahogy a neveléstörténet hagyományosan teszi
	Az „alternatív oktatás” történeti definíciója nem könnyű.[4] Alternatív oktatásnak a mai magyar pedagógiai nyelv a reformpedagógia különböző áramlatainak eszmekörében mozgó, gyermekközpontú, általában alapítványi jellegű iskolákat érti. Az „alternálás” a főáramtól való eltérés legmarkánsabb, s önmagát leginkább mozgalomként megfogalmazó változata ma kétségtelenül ez. Ebből azonban nem következik, hogy az „alternativitás története” a magyar oktatásügyben kimerülne a reformpedagógiai mozgalomtól érintett alapítványi iskolák 1948 előtti történetében. Az ugyanis a reformpedagógia története és nem annak a jelenségnek a számbavétele, hogy voltak a magyar oktatás főáramától különböző értelemben eltérő áramlatok. E tanulmányban tehát abból indulunk ki, hogy alternatív oktatásnak az oktatástörténet azon jelenségeit nevezzük, melyek egyidejűleg két kritériumnak tesznek eleget:

---