E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 446. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben

Alternativitás az iskolatípusok vonatkozásában

Az iskolatípusok, az iskolaszerkezet alternálását jellemzi, hogy egy-egy keletkező új iskolatípus mindig az újdonság erejével hat, s valamilyen mértékig mindig konkurenciát jelent a meglévőkkel szemben. (Azaz: a magyar oktatás nem abban az értelemben felülről vezérelt, hogy a domináns iskolatípusokat alapvetően, minden intézményre nézve átalakítanák - erre először az 1934-s egységes középiskolai törvényt végrehajtó 1938-s tantervvel történik kísérlet - hanem abban, hogy központi döntésekkel újabb és újabb iskolatípusok keletkezését teszik lehetővé, melyek részben a meglévő közönségért, részben új közönségekért - kispolgárok, szakmunkások gyerekeiért - szállnak versenybe.) A polgári iskolák - noha (1927-ig) az (1868-as) népiskolai törvény szabályozta őket - alsó-középiskolaként funkcionáltak, a középiskola alsó négy osztályának alternatíváját jelentették, abban a konkrét értelemben, hogy az 1870-es évektől számos diákot elvontak a középiskolától. De elvonták a felső népiskola diákseregletét is, fokozatosan „meghalasztva” azt az iskolatípust. A megalakuló - s a hetvenes évektől nyolcosztályos - reáliskolák is alternatíváját jelentették a gimnáziumnak. A létrejövő - s már 17 évesen érettségit kínáló - felsőkereskedelmi iskolák alternatívát jelentettek a középiskolák felső osztályaival szemben. A felsőbb leányiskolák alternatívát kínáltak a korábban domináns leánynevelő intézménnyel, a tanítónőképzővel szemben. Ez az „átmeneti” alternatív jellegük azután fokozatosan megszűnt, hiszen ezek az iskolák is önálló rendszerré szerveződve globális értelemben kínáltak a középiskolával párhuzamos utat - s nem az egyes iskolák jelentettek alternatívát. (Négy középiskolai végzettséghez az 1840- es években született fiúk csak gimnáziumban juthattak, ezzel szemben a századfordulón született nemzedéknek már fele nem gimnáziumban, hanem reáliskolában vagy polgáriban szerezte négy középiskolai végzettségét. (MSÉ 1913:272) A felső középfokú nőiskolázásnak bő kétötödét veszi át a tanítónőképzéstől a lányiskola, s további egyötödét a felső kereskedelmi iskolázás.

Ezek az iskolák tehát számos vonatkozásban eleget tesznek az alternativitás kritériumának is és az intézményesültség kritériumának is.

A tulajdonosi értelemben vett alternativitás első fázisa: az állami iskolaszervezés

42