E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 496. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	- Számos példát tudunk, aki fegyelmi okokból vált magántanulóvá. A középiskolából vagy valamilyen mindennapi vétség, vagy - 1919 után - politikai okoknál fogva kizárt diákokat fegyelmi ítéletük nem feltétlenül tiltotta el a magánúton letehető érettségitől.
	- Végezetül a magántanulók egy része kifejezetten tanulmányi okokból magántanuló. Olyan gyenge teljesítményű gyerek, akinek társadalmi körülményei - középosztálybeli származása - „lehetetlenné” (értsd: családilag, társadalmilag botrányossá) tennék, ha legalább a négy középiskolát nem végezné el, s a család nagy áldozatokra kész azért is, hogy egy elégséges érettségit valamiképpen mégis megkaphasson. A lassabb haladás lehetősége, és az hogy csak pénzkérdés, hogy napi átlagban hány órát foglalkozik vele magántanár - még a leggyengébb képességű, szorgalmú tanulóknak is lehetővé tették, hogy előbb utóbb az osztályvizsga, illetve az érettségi követelményét megüssék. Az iskola - a többi tanuló, a tanügyigazgatás és a tanárok egyaránt - érdekeltek voltak abban, hogy e tanulókat, mint a tanórák menetét zavaró lemaradókat csak az osztályozóvizsgákon lássák viszont. (A helyi társadalmi erőviszonyok között elkerülhetetlen protekció, „kegyelem elégséges”, rendi, etnikai, vagy felekezeti motivációjú kivételezés kevésbé zavarta meg az iskola rendjét, kevésbé vezetett a nem kivételezettek lázongásához, kevésbé kompromittálta az iskolát, ha a szükségképpen zártabb magánvizsgán, mintha tanórán történt.)
	49
	A magántanulás nem minden iskolatípusban egyformán jellemző, a századfordulón fiúpolgáriban a tanulók tizede, a lánypolgárikban huszada magántanuló - a fiúpolgárikba járó lányok magasabb arányának tudható be a különbség. A negyedikes gimnazistáknak még kevesebb mint 2%-a, a nyolcadikosoknak már 5%-a magántanuló - a nyolcadikos gimnazisták között már sok olyan van, aki negyedik, hatodik gimnázum után félbehagyta tanulmányait majd felnőttként, azaz túlkorosként újra kezdte azokat. A reáliskolásoknál 1-1% a két adat. (MSÉ: 1899 666) Az ele- miseknek azonban csak két ezreléke magántanuló. (MSÉ 1907 : 330) A fiú-tanítóképzőben 10%-nyi, a tanítónőképzőben közel 20%-nyi magántanulót találunk - itt már érvényesül az úrilányok szeparációjáról szóló állításunk - de az életkori kérdés is nyomon követhető. (MSÉ 1907:349) A két háború között változatlan (0,2%-os) maradt az elemi iskolai magántanuló-arány, 3-4 százalék a magántanulók aránya a polgáriban, 4 a reáliskolában, 6% a gimnáziumban. Minél elegánsabb egy iskolatípus társadalmi összetétele, annál több a magántanuló, a fentiek alapján ezen nincs mit csodálkozni. Az oktatáspolitikai szabályozás változása következtében eltűntek a tanítóképzők magántanulói. (MSÉ 1935:310)
	Az iskolán kívüli oktatás, mint alternativitás