E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 506. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	A középiskola - parlamenti és szakmapolitikai küzdelmek során kialakított - profiljából következett az is, hogy mely nyelvek tanítása volt kötelező, illetve rendkívüli tárgy. A nyelviskolákban ezzel szemben a piaci keresletnek megfelelően alakulhatott a nyelvválasztás. Minthogy a nemzetközi kapcsolatokban, s nemzetközi kereskedelemben olyan relációk kerültek előtérbe, melyek iskolai lefedettsége minimális volt: a magánnyelvtanításra nagy kereslet mutatkozhatott. Közismert, hogy sokkal több iskolában tanítottak franciául, mint olaszul, vagy angolul, miközben pedig a külkereskedelmi forgalom egy-egy tizede kötődött Olaszországhoz és az angolszász országokhoz, viszont alig huszada (s még ez is csökkenő trendet mutatott) Franciaországhoz - még ha ezen az aránytalanságon a francia-orientációjú országok bevonása javít is kissé. (MSÉ 1935:157) Az olasz és angol nyelvtudást zömében magánúton szerezhették meg az emberek - erre következtethetünk abból, hogy a felsőkereskedelmik és reáliskolák intenzív franciatanító és elhanyagolható angol és olasztanító tevékenysége ellenére 1920-ban (s még inkább 1930-ban) az angolul s olaszul tudók együttes száma megközelítette a franciául tudókét (MSÉ 1935:11) Ez még akkor is fontos adat, ha az olaszul tudók egy része nyilván nem iskolában, hanem első világháborús fogolytáborokban szerezhette nyelvtudását - hiszen ha a szintén fogolytábori eredetű orosztudás 1920 és 1930 között a felejtés és természetes mortalitás következtében kétharmadára csökkent, az olaszul tudók hasonló tudásának is így kellett volna alakulnia. Ehelyett viszont 10%-kal nőtt, amit szinte kizárólag a magántanulásnak tudhatunk be. (Az angolul tudók száma 25%- kal nőtt.)
	51
	A magániskolák és a tanügyigazgatás
	A magánszféra (az elit gyermekei mellett megjelenő magánnevelők intézménye mellett) eredetileg leginkább az óvodaállításokkal tűnt ki, ez volt a legkevésbé „lefedett” terület a 19. század közepén. Később pedig - az ötvenes években - az Ent- wurf modernizációs kihívását elfogadó, de 48 szellemét őrző csoportok számára tűnt fontosnak a magániskola-alapítás - mely azonban ezidőben sem vált igazán fontos szektorrá.
	A magyar liberális joggyakorlat (1867 után) azt a feltételt szabta magániskolák felállításához, hogy az iskola vezetője az illető iskolafajra szóló oklevéllel rendelkezzék. Ha az iskolafenntartó személyében nem volt ilyen, ilyen személyt alkalmaznia kellett. A társulati iskolákat alapvetően üzleti vállalkozásokként kezelték, míg az egyesületet olyan intézményként, amely kifejezetten iskolafenntartási célból jött létre. Társulati iskola volt például a bányatársulat iskolája, egyesületi iskola a Julián egyesület. A példából azonnal világos, hogy a bányatársulati iskola sem valódi üzleti vállalkozás, hanem az adott települést uraló gazdasági hatalom egyik munkásjóléti, munkaerő-megtartó intézménye, ezt a tanügyigazgatás mégis üzleti vállalkozásként kezelte, ellentétben a politikai célokat szolgáló Julián iskolával (A Julián iskola célja a nyelvhatár védelme - a szórvány magyarok elrománoso- dásának, elszlovákosodásának, elszerbesedésésnek akadályozása - volt a Trianon előtti Magyarországon).