E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 561. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	Egy másik pedagógiai csoport (a Szegedi Egyetem Pedagógiailélektani Intézete) kísérleti iskolájaként működött a kor talán legnevesebb vidéki reformiskolája. Dolch Erzsébet polgári iskolai tanítónői végzettségét nyugat-európai tanulmányokkal egészítette ki, majd 1936-tól Kerti Iskola néven vezetett reformiskolát Újszegeden. (Gulyás 1944:35)
	Az óvónőképzés környékén is felbukkant a reformpedagógia. Az 1930-as évektől a budapesti Állami Óvónőképzőben továbbképző tanfolyam szervezését tették Bélaváry-Burchard Erzsébet számára lehetővé, gyakorlati bemutatásokat vezetett óvónőknek, tanítóknak, szülőknek, tanulóknak. Bélaváry-Burchard tanítóképzős végzettségű volt - egyébként egy GYOSZ érdekkörhöz tartozó (vélhetően liberális), magas rangú, tízes évekbeli BM tisztviselő lánya - „a nemzetközi mozgalomból érkezett”: Bécs egyik külvárosi iskolájában, majd Hollandiában Montessori elvei alapján működő iskolákban tanított. 1926-ban hazatért, s óvodával egybekapcsolt magániskolát nyitott.
	Akár a VKM-en is átnyúlhatott (közvetlenül a miniszterelnök felé) a Rudolf Steiner (a Waldorf mozgalom atyja) magyar követői közé tartozó Nagy Emilné, Dr Göllner Mária, aki 1926-1932 között Budán, a Kissvábhegyen működtetett iskolát: az iskola körül ugyanis erős kapcsolati háló működött - az egykori Kossuth-pár- ti országgyűlési képviselő Nagy Emil 1923-24-ben még igazságügyi miniszter is volt, később a Rothermere-akció egyik legfontosabb, széles nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező ügyvivője. Az iskola - kétnyelvűsége révén - még a klebelsbergi politikával is kapcsolatba hozható volt. 14 éves korig engedélyezték a koedukációt, és az iskola bizonyítványa egyenértékű lett a polgári iskolai bizonyítvánnyal.
	Az egyházi iskolák nem tipikus résztvevői a mozgalomnak: a fővárosban a Fe- rencrendi Mária misszionárius nővérek Montessori-rendszerű óvodáját még 1913- ban nyitják meg - valószínűleg a ferencesek érzelemközpontú hitfelfogása inkább kedvezett a reformpedagógiának, mint pl. a bencések intellektualizmusa.
	Ezek a reformiskolák tehát - bár nem tartoztak a fősodorba - nem voltak ellenzéki intézmények. Ugyanakkor fontos kapcsolatokkal rendelkeztek a liberális elithez. Ezeknek az iskoláknak a helyzete egy-egy neves patrónus (pl. Imre Sándor) jóindulatán múlott. A tanügyigazgatási szigor - s mögötte a Berlin-központú Új Európába beilleszkedni akarók ideológiája és politikája - előrevetítette, hogy a negyvenes évek elején nem vár rózsás jövő ezekre az iskolákra.