|
E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf A szöveg 571. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben |
A magántanulók magas aránya - minthogy az iskolai politikai/világnézeti/politi- kai szocializáció elkerülését lehetővé tette - a húszas évektől kezdve az oktatáspolitika diszpreferenciái közé tartozott. A magánvizsgálatok elleni fellépés részeként még 1920-ban döntés született arról, hogy a magántanulót érintő iskolaszéki, gondnoksági döntéseket, tanítótestületi döntéseket a tanfelügyelővel jóvá kell hagyatni. (Nyilván azért, mert az iskolaszékek és tanítótestületek még egyértelmű felsőbb kívánalom esetén sem szívesen szálltak szembe a tanulók helyben befolyásos, vagyonos szüleivel - a megyei tanfelügyelő ettől a szemponttól mégiscsak függetlenebb volt.) |
|
Az 1-6 osztályosok magánvizsgálatára az engedélyt a tanfelügyelő adta meg, a 7-8 osztályos magánvizsgálatra viszont már a tankerületi főigazgató. Utóbbi csak a tanköteles koron túl lévőkre vonatkozott, a normál korú diákok ilyen engedélyt egyáltalán nem kaphattak. |
|
|
* * * |
|
|
A main streamhez nem tartozó oktatás - lett légyen annak alternativitása tulajdoni, pedagógiai, oktatásszervezési vagy bármilyen más természetű nyilvánvalóan része volt az 1945 előtti oktatási rendszernek. A magántanulás, a magántanítás, a magániskola, vagy az alternatív pedagógiai mozgalmak és a main stream viszonya és arányai - első megközelítésben is túlzottan sokszínűnek tűnnek ahhoz, hogy akár politikai, akár társadalmi tartalmukat könnyedén meghatározhassuk. A magyar alternatív oktatás története (vagy: az oktatás főárama alternatíváinak története) - a már létező kitűnő pedagógiatörténeti, iskolatörténeti feldolgozásokat új aspektusokkal is kiegészítő oktatásszociológiai, oktatáspolitika szempontú feldolgozókra vár. |
|
|
60 |