E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 591. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	A taneszköz-történet és az oktatás társadalmi és politikai valósága közötti ösz- szefüggésrendszerről gyakorlatilag nem rendelkezünk feldolgozásokkal. (Kivételt képez ez alól az iskolai könyvtárak felszereltségéről szóló Karády-tanulmány, és Kelemen Elemér Gönczy portréja) (Karády 2002, Kelemen 1993)
	Az alábbi tanulmány annak bemutatására vállalkozik - néhány szükségképpen esetlegesen kiválasztott jelzés alapján - mi mindenre terjedhetne ki egy „taneszköz- politika-történeti” szintézis.
	A taneszköz a szocializációtörténetben
	A szocializációs helyszínek és intézmények középkorból örökölt munkamegosztásában az összes többi szocializációs helyszínt inkább jellemzik az eszközök és tárgyak, mint az iskolát. Ezért előbb ezekről essék szó.
	A - döntően családi, nagycsaládi közegben - folyó kisgyermeknevelésnek mindig is eszköze volt a speciálisan erre a célra készített - társadalmi munkafolyamatok felnőtt eszközeit utánzó, illetve társadalmilag-biológiailag kódolt nemi szerepekre felkészítő gyermekjátékok világa. Amikor az óvodáztatás a 19. században elterjed és intézményesül - melynek eredeti oka legkevésbé sem „pedagógiai”, hanem a nagycsaládi rendszer bomlásával, a női munkavállalással illetve tűzrendészed szempontokkal függ össze - szabályos harc indul a „gyerekjátékok” eszközrendszerét használni kívánó - hamarosan pszichológiai és egészségügyi érvrendszerrel megtámogatott - csoportok és az óvodát iskola-előkészítőnek tartók között. Utóbbiak mögött is komoly erők állnak, részben azok a tanítók, akik végre úgy láthatják, a középiskolák világával szembeni évszázados alávetetettség után immár nekik is lehetőségük nyílik „felülről” nézni egy intézményrendszerre, no meg ténylegesen is uralni az ott dolgozókat, irányítani őket a taneszközök használatában, részben pedig azok a politikusok és ideológus-értelmiségiek, akik úgy látják, nem lehet elég korán elkezdeni a szülők közegétől való elválasztást. E második csoporthoz tartozók nálunk - s talán másutt is - eltérő motivációk alapján akarják az óvodát (eszközeiben, tárgyaiban is) alapvetően mássá tenni, mint az otthoni világot: egyrészt felvilágosult és szociális megfontolásokból, egyesek a „rossz” és egészségtelen családi szokások kiirtásának szándékával, mások a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése (a későbbi iskolai pálya megkönnyítése) iránti elkötelezettségből - megint mások a „szeparatista” felekezeti és nemzetiségi csoportok szekularizálását illetve asszi- milálását kívánják hamarabb és hatékonyabban elkezdeni. Az „óvodakötelezettség” bevezetése egyébként kevésbé konfliktusos módszer, mint a tankötelezettség felfelé történő megnyújtása, hiszen olyan gyerekcsoportokat akar közösségi intézményekbe terelni, akiket a szülők sem akarnak még kiaknázni a családi gazdaságban. (MP 1892:3, 1893:154, 155, Kelemen 2002:148)