E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 596. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	62
	Az óvodák körüli viták és küzdelmek tehát alapvetően kihatnak arra, hogy az intézményes óvodáztatás milyen mértékben kívánja használni a „spontán” szocializáció - a külvilágban megfigyelt eszközeit és mennyire kíván egyéb, készített, kidolgozott eszközöket bevetni. A 19. század utolsó harmadában már mindkét tábor széles eszközkészlettel rendelkezik, s a századvégen már az az igazi kérdés, hogy vajon a csekély taneszközkészletet felvonultató gyermekmegőrzés hívei - akik a kényszerből erényt (verbális játékokat) alkottak -, vagy a pszichológia és pedagógia tárgyi értelemben is sokszínűbb eszköztárát felvonultatók rendelkeznek nagyobb eséllyel ahhoz, hogy az óvodáztatás nemzeti programjának szakmapolitikai vezető pozícióit elfoglalhassák, s ezzel befolyásolják az óvodai taneszközbeszerzést. (MP 1894:227-233, 1913: 133-134, 1916:503)
	A munkavégzésre történő szocializációt is jellemzi az eszközhasználat. Akár mezőgazdasági, akár ipari munkára kívánja a közösség szocializálni a gyereket, akár szorosabb/vagy tágabb családja körében végzi, akár pedig „idegen” mesterhez adja - eszközök mindenütt vannak. Ezek az eszközök néha azonosak a leendő felnőtt-munka eszközeivel - ez esetben a család, a munkáltató vagy a közösség elsősorban a használt, kisebb értékű eszközöket bocsátja rendelkezésre erre a célra (részben hogy a gyakorlatlanságból eredő nagyobb amortizáció veszteségeit elkerülje, részben pedig hogy a bizonytalanul megtérülő befektetési értéket csökkentse)- máskor viszont kifejezetten a gyermekek számára készítettek eszközöket. Ezek az eszközök az „eredeti” tárgyakhoz képest egyszerűsítettek, vagy kisebb méretűek. Itt jelennek meg a leendő munkaeszközt, munkahelyet, illetve a munka eredményét szimbolizáló, bemutató, modelláló, makettező tárgyak is. Az általános irányú tanonciskolákban éppen annak a tárgynak van nagy jelentősége, amely a középrétegek számára szervezett iskolákban melléktárgynak minősül: azaz a rajznak, hiszen a modern műszaki standardok alapján működő iparoslét legfontosabb sajátossága (egyfelől a parasztok, másfelől a hagyományos egyedi darabokat készítő mesterek világával szemben) hogy bármely produktum létrehozását megelőzi annak megtervezése. (MP 1892: 149, 1914:242-243.)
	A tanonciskolai rajz és a hozzá közpénzből - jogszabály erejével, kötelezőképpen rendelt eszközök és felszerelési tárgyak beszerzése - nem pedagógiai/szakmai kérdése a szakoktatásnak, hanem tulajdonképpen annak a szakoktatás-politikai/tár- sadalompolitikai folyamatnak a része, ahogyan a leendő segédek, szakmunkások szocializációjában - a duális modell (szakképzés a munkahelyen, általános képzés az iskolában) alapvető fenntartása mellett is - egyre nagyobb szerep jut az iskolának és a tanítónak. Mégpedig nem egyszerűen az általános képzés kiterjesztése, hanem éppen a műszaki rajz által vezérelt munkafolyamat beidegzése révén. (MP 1921:15-16, Áfra 1940, MP 1940:393-394)
	A századvégen - főleg a nagyvárosokban és főleg azokban a szakmákban, melyek nem elsősorban a kisiparhoz kötődnek - szakirányú tanonciskolák is szerveződnek. E szakirányú tanonciskolák már nagyszámban szereznek be olyan taneszközöket is, melyek erősen túlmutatnak a rajzoktatáson, s az egyes tárgyakkal kapcsolatos tárgyakat, eszközöket modellálják, makettálják.