E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 601. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	A vallásos szocializációnak - legalábbis Európa katolikus és görögkeleti régióiban - kulcsfontosságú eszközei a bibliai történéseket ábrázoló festmények, domborművek, szobrok. Ez persze lehetne az iskolában is, de ha igaza van a történeti ikonográfusoknak abban, hogy a templomfestészet történetileg éppen azért virágzik, hogy az analfabéták oktatásának segédeszköze legyen, akkor az iskola esetében éppen nincs ok a túltengő díszítésre. A nyomtatással egyidejűleg persze rohamosan terjednek a képes bibliák és a kisméretű, zsebben hordható szentképek is. Az olvasástörténet - nemzetközileg rendkívül fejlett - neveléstörténeti ágazata azzal is foglalkozik, hogy e képes bibliák hogyan érintik az olvasástanulást. (Itt elég annyit jelezni, hogy ellentmondásosan: látszólag megkönnyítik a konkrét anyag elsajátítását, de visszavetik a „szöveg alapján alkotandó képzet” vallástanításon nyilvánvalóan túlmutató célját.) (MP 1893:301, 1894:273, 1896:305, 1901:193, 1910:177, 187, 1912:129, 1913:632, 1915:300, 1936:6, Kiss 1940, Adamikné 1999)
	63
	A politikai szocializáció is sokkal gazdagabb tárgyi kultúrán nyugszik, mint az iskola - a zászlók, címerek, egyenruhák, rangjelzések felismerését nyilvánvalóan nem lehetett ezek fizikai bemutatása, kézbeadása nélkül tanítani - sem az írni-ol- vasni gyakran nem tudó középkori uraknak s szolgáiknak, sem a modern tömeghadseregek közlegényeinek. (MP 1911:4, 1912:540)
	Mindezen kiterjedt és természetes szocializációs módozatokkal szemben az iskolai szocializáció eredetileg a verbalitáson, s az írásbeliségen nyugszik.
	A dolgok helyett a szavak (az írás és az olvasás), a mennyiségek és nagyságrendek helyett a számok kizárólagossága, később dominanciája biztosítja az iskola szimbolikus elkülönülését, formális másságát a többi szocializációs intézménnyel szemben, biztosítja az iskola belső hierarchiáját, erős határt von az iskolai tudás és a mindennapi tudás közé, erős „korporációvá” szervezi a tanítással foglalkozókat, különbséget jelenít meg az iskolába járó és nem járó gyerekek ismeretszerzési módja között, az iskolázás fokozatos kiterjedése idején pedig természetes és az iskola szempontjából kívánatos előnyt biztosít az eredendően is írni-olvasni tudó szülők gyermekeinek. (MP: 1915, 291, Bourdieu)