E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 606. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	Az iskolai szocializáció is bőségesen használ eszközöket - csak éppen ezeket az eszközöket nem elsősorban a saját néven nevezett tananyagához, hanem a tanulás és a működés folyamatához rendeli hozzá. Ennek ellenére még ezek a - látszólag csak fegyelmezési - eszközök is hordoznak tényleges tanulnivalókat:
	64
	Az iskolai fegyelmezés valamennyi eszköze - a tárgyak, amikhez oda lehet kötni, fogni, csukni a gyerekeket - egyfelől az iskolai élet konkrét működtetését biztosító eszközök, másfelől igenis a felnőtt-élet büntetőeszközeit - a börtönt, a derest, a kalodát, carcert (a 19. századvégén utóbbiaknak persze már csak történetét) - bemutató (és ezzel már előre elfogadtató) alkalmatosságok. A tanítók pálcája a szocializáló fizikai erőszak azonnali eszköze, s „tananyag” a bottal-buzogánnyal-karddal (és nem utolsósorban királyi pálcával, bírói pálcával, pásztorbottal, tábornoki pálcával) felszerelt hatóságok hatalmáról. (1871-ben törlik el a vesszőzést a felnőttek büntetései közül.) A tanítói pálca önmaga legitimációja is, éppen taneszköz mivoltában: ha van mit (képet, ábrát, elolvasandó szót és szótagot stb.) mutatni, ezzel teszik, ez hivatott a tanulók figyelmének irányítására, de az éneket is ezzel vezénylik. (A pálca a varázslók eszköze, az ókor óta...) A magasabb iskolákban az épület fizikai kialakítása - már ha erre tervezték - nyilvánvaló eszköz egyrészt az iskolai tudás és szakrális tudás párhuzamosságának sugallására, másrészt a környező épületektől való különbözőség megjelenítésére. Az iskolaberendezés a tanító pozíciójának fizikai megemelésével (katedra) a szószékről igazságot hirdető pap, a várából népére alátekintő úr, a gyalogos közlegényeket lóról irányító tiszt szerepének elfogadására nevelt. (Vagy másfelől nézve: ezen elfogadott társadalmi tekintélyeket kívánta volna biztosítani a tanító számára is.)
	De „a szorosan vett” és bevallott tananyagban csak fokozatosan nyernek tért a taneszközök.
	A pedagógiai gondolkodás és módszerek története azon a módon is leírható, hogy Bacontől és Locke-tól napjainkig a tekintélyelven elfogadandó igazságok helyét hogyan veszi át a „való világ megfigyelésén”, vagy a való világ makettjeinek, modelljeinek megfigyelésén megtapasztalt „igazság”. Hogy a megtanulandó kommentár-igazságok helyét - már Rotterdami Erasmustól kezdve - hogyan veszi át az eredeti szövegekből, kritikai módszerekkel leszűrendő „igazságok” világa. (Látszólag több évszázados történet ez, valójában azonban még a 19. és 20. század tanítástörténetében is bőven találunk „kinyilatkoztatásos” elemeket. Pontosabban: amikor egy-egy állítás, módszer, paradigma kanonizálódik, elkezd „kinyilatkoztatásként” viselkedni, azaz tulajdonképpen taneszközhasználat, az önálló forrásfeldolgozás, az önálló megfigyelés, az önálló mérés stb. ellenségévé válni.) (MP 1915:291, Pu- kánszky-Németh)