|
E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf A szöveg 946. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben |
A szociológiai módszernek fontos funkciója - melyet eddig bemutattunk, hogy elgondolkodtató módon tudjon újraírni, újrainterpretálni mások által feltárt tényeket, s a szöveges forrásokat is máshogy és másképpen értelmezze, mint akár a történettudomány, akár az iskolatörténet. De az oktatásszociológiai elemezés igazi sajátja, igazi specialitása, hogy számszerű adatok elemzésével jól lehatárolható időszakra, pontosan körülhatárolt földrajzi térre érvényes új megállapításokat tesz. Ehhez alapvetően háromféle forrás áll rendelkezésre. A dualizmuskori nemzetiségi oktatás elemzésének esete a korban összegyűjtött statisztikai források felhasználását és interpretálását mutatja be. |
|
98 |
|
|
Úgy vélem, a hazai oktatáskutatásnak[7] (mármint, ha nem egyszerűen egy nemzetközi tudományos minta követéseként értelmezzük, ami szintén egy plauzibilis megoldás...) kettő plusz egy előzménye van: az egyik az oktatásstatisztika, a másik a tanügyi jog, s természetesen a mindezzel (tehát jogtörténettel, intézménytörténettel, egyes rétegekre jellemző iskolázottsággal, az iskolák társadalmi összetételével stb.) foglalkozó neveléstörténet. Az ezekből kifejlődő oktatásszociológia (a deskriptív statisztikával és tanügyi joggal szemben) erős magyarázó összefüggéseket tárt fel, s egyben erősen deperszonalizálta az oktatáspolitika-történeti, iskolatörténeti megközelítésben hagyományosan eseti magyarázatokat. Ebben a narratívában a dolgok történtek és nem csinálták őket valakik, a vizsgált egységek fix kategóriák (régiók, vallások, rétegek) lettek. Ezeket az egységeket jellemezte - egy oktatásszociológiai leírásban - az iskolázás vagy iskolázottság meghatározott mértéke, s ezek az egységek töltöttek be bizonyos szerepeket, funkciókat az oktatásügyi szervezet illetve rendszerleírásban. |
|
|
Azután jött az a fordulat - melyet nálunk leginkább Kozma Tamáshoz és az 1980-1990 közötti oktatáskutatóbeli csoportjához lehet kötni -, amely dinamizálta a kategóriákat, s az oktatásügyi történések középpontjába a cselekvő egyént helyezte, legyen ez az egyén akár egy oktatásügyet befolyásoló multipozíciós elitcsoport tagja, akár a saját nemzetiségi identitását, csoportidentitását formálgató fiatal, akár a gyerekei iskolázásáról döntő szülő (Kozma 1990), s ezekből a megkutatott, megfigyelt - s persze részben elképzelt vagy kikövetkeztetett - egyéni döntésekből építette vissza a dinamikusan változó kategóriákat. |
|