E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1071. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	2. Másfelől a Társulat a „történelemmel hivatásszerűen foglalkozók” mindenkori testülete, ekképpen professzionális szervezet. A társulat azonban nem kamara, nem rendelkezik hatósági jogokkal, s a történelem művelése sincsen társasági tagsághoz kötve - mint ahogy szakirányú diplomához sem. A professziót a 19-20. században öt alapvető csoport alkotja. Történészen, történetírón elsősorban a szaktudósokat érti a köznyelv, de a Társulat folyóiratának, a Századoknak a szóhasználata is. A tudósok csoportjának kijelölésében elsősorban az ismertség, azaz a publikációk száma és szakmai reputációja igazította el a kortársakat és az utókort. A tudósok megélhetésükre nézve igen sokfélék lehettek
	114
	- földbirtokosok éppúgy, mint ügyvédek. A Társulatban a tudósokkal részben átfedésben lévő, de az első pillanattól kezdve tőlük függetlenül is jelenlevő csoport a történelemtanároké. A közhiedelemmel ellentétben igen nagy részük nem végez tudományos tevékenységet - sokaknak egyetlen publikációja a középiskolai székfoglaló előadás, amit a középiskolai értesítők ínségesebb időkben nem tudnak leközölni, legfeljebb hírt adnak az eseményről. 1883 előtt még vannak szakirányú diploma nélküli történelemtanárok, utána már elvileg nem kezdhetik meg diploma nélkül a pályájukat - bár míg így is több évtized, mire a diploma nélküliek eltűnnek - viszont felbukkannak az egyetemet végzettek mellett főiskolai végzettségűek, akik polgári iskolai tanításra szereznek jogosultságot. (Ennek nem mond ellent, hogy a fővárosi polgári iskolákban persze sok egyetemet végzett tanár is tanít történelmet.) A harmadik jellegzetes csoport a közgyűjteményi intézményrendszer dolgozói: levéltárosok, muzeológusok, könyvtárosok stb. A dualizmus korában csak néhány főállású egyetemi tanárral számolhatunk, az egyetemi magántanárok főhivatásukat tekintve tanárok, ügyvédek, hivatalnokok, birtokosok, de a huszadik században már növekvő csoportot alkotnak a történészképzés, főiskolai tanárképzés résztvevői is
	- azaz az egyetemek és főiskolák személyzete. Ehhez a növekvő alcsoporthoz csatolhatjuk - a 40-es évektől - az akadémiai intézet alkalmazottait, a főállású tudományos kutatókat is. A történelemnépszerűsítés fokozatosan elkülönül a szaktudománytól - így az újságírók, kiadói munkatársak, mint történelemnépszerűsítők alkotják az utolsó professzionális csoportot.
	A történetszociológus tehát még akkor sincsen könnyű helyzetben, ha nem mint társadalmi szervezetet, hanem mint szakmai szervezetet akarja megragadni az MTT-t - e sokféle összetételben a Társulat szakmai tagsága semmiféle kontrollcsoporttal össze nem vethető. Ismerjük az MTT tagság szakmai részének életkori vagy felekezeti összetételét, de nem tudjuk összehasonlítani azt semmilyen kontrollnépesség- gel - legfeljebb az ország lakosságával.