E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1081. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	115
	Előzmények - potenciálok
	A bőséges historiográfiai szakirodalom - noha nem törekszik a vizsgált személyek tulajdonságainak standard leírására - a tanulmányíró, forráspublikáló történészekre nézvést releváns listát nyújt, a nem publikáló történészekről azonban természetesen nem szolgáltat adatokat. (Pók 1982, R. Várkonyi 1976, Erős 2000, Kriston 1991, Glatz 1990, 1980, Márkus 1963, Lederer 1969, Vardy 1976, Mályusz é.n, Hajnal 1993)
	A tanárkutatások (Ferge 1978, Nagy M. 1994, Lukács 2003) gyakorlatilag mindegyike tartalmazott arra vonatkozó kérdést, hogy ki milyen szakos középiskolai vagy általános iskolai tanár, melyek alapján történelemtanári alminták is létrehozhatók, de, minthogy maximum pár ezres felvételekről van szó, a történelemtanárok igen kis létszámúak ezekben a felvételekben. S a régebbi tanárnemzedék összetételéről ennek az almintának is csak egy kis töredéke szól, tulajdonképpen statisztikai értelemben elenyésző elemszámú népesség. A népszámlálások és statisztikai felvételek, melyek alapján a tanárságról igen sok szociológiai adatot ismerünk (jóval többet, mint nyugat-európai kollégáink az ottani tanárságról), ugyanakkor nem tartalmazzák a szakos irányultság adatát.
	Lényegesen jobb a helyzet a hallgatói felvételekkel. Már az úgynevezett reprezentatív felvételek is használhatóbbak, mint a tanárvizsgálatok, hiszen míg a tanári minták néhány százas történész népessége 23-tól 65 évesig több korcsoport között oszlik meg, a hallgatói felmérések egy-egy generációról szólnak, s e tekintetben sokkal részletesebbek. Egészen egyedülálló lehetőséget nyújt Csákó Mihály 1998- as felmérése. (Csákó, 1998) Ez több mint 60 ezres esetszámával a teljes érettségizett és az adott tanévben felvett hallgatói népességre kiterjed, számos fontos szociológiai paraméterrel írván le a történelem szakos hallgatókat is. Természetesen nem tudjuk, hogy miben különböznek ezek a hallgatók azoktól, akiket nem elsőre, hanem másodikra/harmadikra vettek fel, nem tudjuk, hogy a hallgatók közül hányan változtattak szakot, illetve maradtak ki az egyetemről, s ha még feltételezzük is, hogy többségük történészdiplomát szerzett, nem tudjuk, hogy hányan vannak ma a pályán - akárhol is húzzuk meg ma a történészpálya széleit.