E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1091. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	a) Az egyik csoportot az 1875 és 1920 között végzett történészdiplomások alkotják. Rájuk nézve 99%-os biztonsággal tehetünk kijelentéseket. Forrásaink elsősorban a diplomakönyvek voltak, vagyis adatokkal rendelkezünk a történészdiplomások vallási hovatartozásáról, születési helyéről, születési évéről, névjellegéből becsülhető etnikai hátteréről, ezzel a szakirányú diplomások fő szociológiai karaktere leírható. Egyébként a felsoroltak magyarázó - a dip- lomázási életkor, a diploma minősítése, a doktori fokozatszerzés ténye, mint kiválósági jelzések pedig magyarázandó változók.
	b) A másik csoport az 1920 és 1950 közötti történészdiplomásokból áll. Rájuk nézve 90%-os biztonsággal tehetünk kijelentéseket, mert néhány évre vonatkozóan a budapesti diplomakönyvek elvesztek. A Horthy-korszak esetében azonban össze tudjuk kapcsolni a diplomákat az anyakönyvekkel is, ami alaposabb elemzést tesz lehetővé úgy a rekrutáció, mint a tanulmányi út szempontjából, hiszen egyfelől a szülők foglalkozása és lakóhelye, másfelől a középiskola helye és az érettségizés időpontja, az egyetemkezdés időpontja, az esetleges szakváltoztatás is vizsgálhatóvá válik. Megjegyzendő, hogy az 1920-1950 közötti időszakra nézvést azoknak a történészhallgatóknak az adatai is megvannak, akik nem szereztek diplomát, csak beiratkoztak. Ez utóbbi tény két szempontból is jelentős: egyrészt más szakmákkal ellentétben a bölcsészkarra járók (de ott végül diplomát nem szerzők) között is neves értelmiségiek lehetnek (gondoljunk csak József Attila példájára), másrészt megragadható az 1945 után új tanulási lehetőségek között középiskolába beiratkozott fiatalemberek első nemzedéke is. Ők ugyanis 1949-ben már beira- toztak az egyetemre, így bekerültek a régi típusú, tehát pl. vallási adatokat is tartalmazó anyakönyvekbe.
	117
	A történészek körének meghatározását a lexikonelitek segítségével is folytattuk. A századforduló történészeit - köztük azokat a kortársakat, akik 1875 előtt járhattak egyetemre - A Pallas Nagy Lexikona segítségével azonosítottuk. A Révai lexikon ugyan tömegesen vette át a Pallas szócikkeit, de a 20-as években illetve az 1934- ben megjelent pótköteteivel egy új történésznemzedék körülhatárolását is lehetővé teszi. A Magyar Életrajzi Lexikon első két kötete az 1968-ig meghalt történészek, két pótkötete (1978-as és 1990-es záró évszámokkal) viszont a huszadik század első felében alkotó (s ekképpen elsöprő többségükben 1978 illetve 1990 előtt meghalt) történészek nagy része szempontjából releváns. A rendszerváltás után megjelent Magyar Nagylexikonba pedig már élő kortársak is bekerülhettek. E lexikonok szerkesztőségei soknemzedéknyi alkotó értelmiségi együttes vizsgálatával válogatták ki, hogy kit minősítsenek közülük történésznek, ill., hogy kit tartanak arra érdemesnek, hogy belekerüljön a lexikonba. Minthogy csak egyetlen nemzedékből kell válogatniuk lényegesen bővebb merítést nyújtanak a kortárs lexikonok: ezek közül az 1929-es Zsidó Lexikont és az 1940-es Keresztény Magyar Közéleti Almanachot már feldolgoztuk, az 1996-os Ki Kicsoda? feldolgozását tervezzük. A publikáló tanárok sajátos társadalmi csoportját Gulyás és Szinnyei adattárai alapján 50%-os mintavétellel[10] feldolgoztuk. Természetesen a lexikonelitek esetében már a korábban jelzett historiográfiai műveket is használhatjuk a személyek relatív súlyának mérlegeléséhez. (Nagy 2006)
	E hosszabb munkából a jelen konferencián rendelkezésre álló figyelembe véve végül is egyetlen szelet, a két háború közötti történészdiplomások bemutatását választottuk - s őfelőlük indulva térünk majd ki a Századok szerzői körére is.

---