E FILE EGY KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1181. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	123
	A zsidó lakossági arányokhoz képest a dualizmus végén még négyszeresen felülreprezentált zsidó bölcsésznépesség a vizsgált korszakra nem egészen kétszeres felülreprezentációt mutat a teljes bölcsész népességben, viszont kifejezett alulrep- rezentációt a történészek között. Azaz: a numerus claususszal akadályozott zsidó népesség kifejezetten a többi bölcsész pályát preferálja. Vélhetőleg azért, mert a történészpálya, mint elsősorban tanári pálya a nagy részben a történelmi keresztény felekezetek által fenntartott iskolarendszerben, illetve a mind egyértelműbben antiszemita beállítottságú tanügyigazgatás befolyása alatt nem tűnik ideális munkahelynek a zsidók számára. A lakossági arányhoz képest a bölcsészek körében hasonló felülreprezentációt mutató evangélikusok is valamivel kevésbé vannak jelen a történészek körében, de a különbség itt sokkal kisebb: míg a zsidóknál a felülrep- rezentáció alulreprezentációvá változik, addig az evangélikusoknál a felülreprezen- táció megmarad. Az evangélikus népesség általános modernitása elegendő ahhoz, hogy a többi bölcsész pályát - elsősorban a modern nyelveket - jobban preferálja, mint a bölcsészkart általában, de az evangélikus iskolarendszer kvázi túlfejlettsége mellett a történelem szakos tanári pálya is kecsegtető.
	A magyar társadalom két legtradicionálisabb és az iskolázottságban általában alulreprezentációt mutató aggregációját a görög katolikust és a reformátust jellemzi, hogy inkább lesznek történészek, mint másféle bölcsészek.
	124
	A bölcsészkari beiratkozási anyakönyvek közvetlen utalást nem tartalmaznak a diákok etnikai hátterére, de a névjellegük elemzése lehetséges. Sokat vitatott, de statisztikailag eredményesnek bizonyuló módszer a magyar, német, szláv, román és egyéb névjellegűek szétválasztása. Természetesen ez az adat az egyének etnikai tudatállapotáról semmilyen információt nem ad, de statisztikai értelemben arról mindenképpen informál, hogy a család nem tartotta indokoltnak, hogy az igen széleskörű névmagyarosítási mozgalomban részt vegyen. Ebből persze az is következik, hogy a magyar nevűek között szétválaszthatatlanul összekeveredtek azok, akiknek „eleve” (azaz nem tudjuk mióta) magyar nevük volt, s akik esetében a család még egy-két nemzedékkel ezelőtt is nem magyar jellegű nevet viselt. (Vö: Karády Viktor 2001)