E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 146. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	I.1. EGY ISMERT SZEREPLŐ
	A történettudós, illetve a főiskolákon, egyetemeken oktató történész általában csak egy-egy korszakkal foglalkozik, igen kevés olyan történész van, akinek egyszerre kellene kialakítani álláspontját a középkortörténet és a legújabbkor-törté- net kérdéseivel kapcsolatban - a neveléstörténész viszont (miközben tudósként ugyanúgy legfeljebb egy-egy korszakhoz kötött) felsőoktatásban dolgozóként kénytelen olyan évszázadokról is beszélni, melyben nem jártas. A művelődéstörténeti, pedagógiai, eszmetörténeti, iskolatörténeti paradigmákban mozgó neveléstörténészekhez hasonlóan a szociológiai szemléletű neveléstörténésznek is ki kellett alakítania a maga módszerét: ennek lényege a nagy történeti folyamatok másodlagos szakirodalmon alapuló megismerése, és olyan narratívák kialakítása, melyek az intézményes oktatás társadalmi szereplőiről - ez esetben az egyházakról - elméletileg is értelmezhető képet adnak.
	Bevezető megjegyzések
	11
	Amikor az Új Pedagógiai Szemle^[1] felkérését megkaptam, hogy szóljak hozzá az egyház - iskola - modernizáció kérdéséhez, úgy próbáltam munkához fogni, ahogy általában: újraolvastam az egyház és állam 19-20. századi viszonyával kapcsolatos - részben már más cikkeimben felhasznált - feljegyzéseimet és vázlataimat. A tanulmány - gondoltam - választ fog adni arra, hogyan működtek hármas szerepükben - azaz mint az oktatáspolitika egészét befolyásoló szereplők, mint nem általuk fenntartott intézmények, hit és erkölcstan oktatását szervezők és végül - de nem utolsósorban - mint iskolafenntartók. (Nagy 1995) Ez lett volna az egyszerűbb megoldás, valami olyasmit írtam volna, amihez - remélem - értek. Ehelyett végül az alábbi - talán izgalmasabb, de mindenképpen felületesebb - gondolatkísérlet született. Nem vagyok közép- és kora-újkor történész - kérem tehát az olvasót fokozott gyanakvással fogadja az alábbiakat.^[2]