E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 166. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	A racionalista - azaz a XII-XIII. század miszticizmusát elutasító - egyetemi tanár nemcsak Arisztotelész gondolkodási módszerének, hanem Politikájának érdemi integrációját is elvégzi. A görög bölcs közismerten azt hirdette: többféle politikai rend lehet morálisan helyes, a jó polgár a maga rendjét szolgálja - Tamás írta le először, hogy az állam céljait a vallástól függetlenül is lehet vizsgálni, s hogy a nem keresztény államokat is el kell ismerni. (Southern 1987, Le Goff 1979)
	Kétségtelen, hogy Aquinói Tamás politikai filozófiája még magán viseli a korábbi vitát (amelyben ő a császár ellen a pápai hatalom oldalán áll). A modernizáció, a szekularizáció felé mutat viszont, hogy a középkori tételt, hogy az állami és jogintézmények a bűn és emberi gyarlóság eredményeképpen jöttek létre - elutasította. Az ember politikus és társadalmi állat, az állam működése természetes, a vallástól elkülöníthető, célja a közjó.
	Aquinói Tamás nézetei - teológiai nyelvezetük dacára - ezért válhattak az állam és egyház „összefonódását” helyeslők és az abból kilépni szándékozók hatalmi küzdelmének legfontosabb ideológiai momentumává. A hagyományos gondolko- zású, világi befolyásukhoz ragaszkodó püspökök és a tomista dominikánusok sok évtizedes harca az egyetemek ellenőrzéséért ezért tekinthető a modernizáció egyik legkorábbi ütközetének.
	Magyarországon akkoriban persze még nincsen egyetem. De a magyar papok legjobbjai - az egyházi és állami kormányzat funkcionáriusai - már külföldi egyetemekről hozzák magukkal a kor alapkonfliktusának tudatát. Az állam és egyház konfliktusa - mely II. András többszöri kiátkozásában is megjelent - példátlan gyorsasággal teremti meg az új egyházi elit magyarországi importjának igényét - már a rendalapító halálának évében (1221-ben), páratlanul kicsiny történelmi fáziskéséssel - jelenik meg az első magyar dominikánus kolostor, hogy azután a következő évtizedekben (azaz már Tamás működése alatt) hatalmas karriert fusson be
	- a magyarországi egyháziaknál sokkal iskolázottabb tagokat felvonultató - rend. A magyarországi egyházi vezetés zsinati határozattal kísérelte meg útját állni, hogy a rendtagok - a vezetők engedélye nélkül - külföldi egyetemeken tájékozódjanak a kor szellemi-politikai küzdelmeiről. (Mészáros 1981, Szántó 1988)