E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 176. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	Egyrészt be szerettük volna mutatni, hogy a klasszikusan nyilvántartott modernizációs áramlatokat - azaz a reneszánszot és a reformációt - megelőzően is az európai történelem egyik alapkérdése volt az egyházi és állami hatalom, vallási és világi ügyek elválása.
	Másfelől: míg „a pápa vagy császár” „pápa vagy zsinat” harcok - középiskolai történelemtankönyv szinten legalábbis - jól ismertek: kevésbé van jelen tudatunkban a tény, hogy ennek mellékterméke: egy professzionális értelmiség (egyelőre szerzetesrendi) létrejötte, mely minden modernizáció alapfeltétele.
	Harmadrészt - és ez egy oktatáspolitikai cikkben talán különösen indokolt - szerettük volna megragadni a modernizáció első oktatáspolitikai értelemben releváns pillanatát: kétségtelenül a 13 században történik először, hogy a konfliktusoknak nemcsak legfontosabb helyszíne az egyetem, hanem az ütközetek egyik legfontosabb célja is az egyetemi pozíciók birtoklásának megszerzése.
	A középkor végétől kezdve az egyház - állam összefonódás további felszámolásának vezérlőpozíciója fokozatosan kisiklik az egyházi értelmiség kezéből, így a reneszánsz idején az egyház - gyakorlatilag a maga egészében - a modernizáció ellenzékébe kerül. A politikai filozófiákat már világi értelmiségiek - mint Dante - vagy politikusok, - mint Machiavelli - fogalmazzák meg. Hasonlóképpen a tudományos és művészeti megújulás is kikerül a kolostorokból: kialakul a világi természettudományosság, a kereszténységtől független művészet. Az egyetemek presztízsharcában pedig az észak itáliai, a modern és tradicionális egyházaiktól egyaránt független intézmények törnek az élre.
	Az egyházak sokoldalú modernizációs funkciója a reformáció idején