E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 326. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	Noha az egyházszervezet maga régebbi, mint az államok, az európai alap- és alsóközépfokú oktatás gyökerei abban a 8. századi frank birodalmi politikában gyökereznek, mely a különböző szintű egyházkormányzati egységek feladatává tette a püspöki illetve plébániai iskolák létrehozását és rendszerszerű működtetését. (Mi több, azt hogy a bencés kolostorokban nemcsak elmélkedni, téríteni és dolgozni, de tanítani is kötelező, szintén a 789-es királyi rendelet írta elő.) Ezt a kort karoling reneszánsznak nevezik. (Le Goff 1976)
	A másik tény, hogy a 12-13. századtól az egyetemeken zajló teológiai küzdelmek hátterében előbb a császárság/pápaság, majd a zsinati elv/pápaság végül a nemzeti állam/egyetemesség vitái állottak, és ennek megfelelően a pápával vagy a helyi egyházi vezetéssel szembekerülő teológusok és egyetemi tanárok Occamtől és Mar- siliustól Lutherig politikusok, uralkodók támogatását és védelmét élvezték. Ezek a látszólag teológiai, valójában azonban a tudásról, a műveltségről, a politikáról, a jogról szóló viták (ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni) nem pusztán az „igazi” egyetemistákat, hanem az Ars fakultások révén az egész 15 év feletti tanuló korosztályt befolyásolták, így ekkoriban (tudatos történetietlenséggel napjaink kifejezésével élve) a „felső középiskola” éppúgy állami politikai kérdés is, mint az egyetem. (Seidler 1966, Le Goff 1976)
	28
	Kétségtelenül elfogadható azonban, hogy a nyugat-európai egyház-kormányzat, egyházi oktatás a VIII-XIII. század között sajátos módon „öntörvényű” volt, azaz a külső politikai körülmények viszonylag kevésbé befolyásolták. (Tehát pl. a feudális anarchiába süllyedő állam nem rántotta magával az oktatásügyet) Az is elfogadható, hogy a XIII. század utáni időszakban az egyházkormányzat kiterjedtsége, intenzi- vitása és extenzivitása, az egyháztársadalom belső sokszínűsége, az egyes egyházi áramlatok mögé felsorakozó erős polgárság a nyugat-európai régióban még hosszú évszázadokra (tulajdonképpen a 17/18. századig) szükségtelenné tette (ill., a „sok tényező egyike” rangjára fokozta le) az állam oktatáspolitikai szerepvállalását.
	Az alábbiakban azt szeretnénk igazolni, hogy a magyar oktatásban - először a magyar feudális állam viszonylag késői kiépülése kapcsán, majd más okokból - az állam szerepe mindig lényegesen nagyobb volt, mint Nyugat- Európában. Továbbá, hogy noha Magyarországon is igaz a szerzetesrendek illetve az egyházkormányzat által fenntartott iskolahálózat kettőssége, Magyarországon mindkettőben nagyobb az állam befolyása, mint ezt a neveléstörténeti köztudat tudni véli.