E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 351. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	A nagybirtokos bencés rend „elavulását” is a királyi udvar ismeri fel: IV Béla támogatta a dominikánus rend - mely az elmélkedéssel, jámborsággal, liturgiával szemben a tanulást, a tudás megszerzését, az egyetemi pozíciók meghódítását helyezte előtérbe - magyarországi terjedését, s ő temettette magát először a (térítést és szegénységet középpontba helyező) ferencesek templomába. Az új rendek elterjedése mögött Nyugat-Európában a középnemesség és a városi polgárság szellemi és anyagi igényei állnak: túl gazdagnak, anyagilag túl igényesnek látták e rétegek a bencéseket. (Southern 1987) Magyarországon ezek az új igények a társadalomban még nincsenek meg, csak az előző rendszer válsága gyűrűzött be s kényszerítette ki a központi állam lépését. A nyugati városok illetve egyetemek talajából kinőtt megoldások (ferences, dominikánus, Ágoston-rend) nem elégítették ki azokat az egyházi tisztviselőket, akik a Mecsekbe és a Pilisbe vonult remeték összefogását tekintették feladatuknak a tatárjárás után: így született meg az első sajátosan magyar rend, a pálos.
	Az egyes (különböző oktatási programot megfogalmazó) rendek behívásával, működésük anyagi biztosításával az állam befolyásolni volt képes a magyarországi kolostori oktatás konkrét kínálatát.
	Az állam és a káptalani iskolák
	Még jelentősebb az állam, a világi hatalom befolyása, ha a püspöki hatalom alatt álló iskolarendszert vizsgáljuk meg, a káptalani és plébániai iskolák hálózatát.
	Az állam törvényben szabja meg, hogy a püspökök feladata az egyházmegyei papok képzése - ennek eldöntése tehát soha nem tartozott az egyház belső ügyei közé, a helyi értelmiségi funkciókról mindenképpen (s helyben) gondoskodni kellett. A finanszírozást is állami törvény garantálja: két szolgacsaládot rendeltek egy pap ellátására. Hasonlóképpen állami törvény tette a püspökségek feladatává a templomok könyvellátását, székhelyeiken kódexíró papokat is ki kellett képezniük, ha nem kívántak a szerzetesekre, „importra” szorulni. (E két funkció radikálisan különbözött: az egyházmegyei papságnak ugyanis nem kellett tudni írni, csak olvasni és énekelni.) Ezek a törvények Nagy Károly több évszázaddal korábbi törvényeire emlékeztetnek és nem a kortárs uralkodók gyakorlatára.