E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 366. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	István személyesen nyerte meg a velencei Gellértet, egy nagybefolyású velencei család tagját, hogy - átutazás helyett - maradjon Magyarországon, s legyen az egyik legbizalmibb (és éppen oktatástörténeti szempontból igen fontos) állami pozíció, Imre herceg nevelői pozíciójának betöltője, majd csanádi püspök. (Győrffy 1984: 816) A leendő uralkodó nevelésének irányítása (ha máshonnan nem, az Arisz- totelész-Nagy Sándor viszony óta tudható ez...) beláthatatlan fontosságú lehet az ezt kézben tartó értelmiségi egyének vagy csoportok jövője szempontjából.
	A királyi kancelláriát frank mintára először az esztergomi érsek vezette. (Győrffy 1984:792). A tény, hogy a 13. századi magyar kancelláriákon döntő mértékben a bolognai egyetemen képzetteket alkalmaztak - tehát nem az egyház irányítása alatt álló párizsi egyetemen képzetteket - is bizonyítja: az állam az egyes egyetemi képzési formákkal szemben munkaadóként állást foglalt, s ezzel nyilvánvalóan kihatott az ezekre a felsőoktatási intézményekre felkészítő (vagy éppen azok látogatását tilalmazó!) hazai kolostori iskolákra is. (Huszár 1977)
	Gyakran szokták hangsúlyozni, hogy az egyház a magyarországi történetírás, az ismeretek felhalmozásának gazdája is. Nos: a magyarországi egyház nem szervezet-
	szerűen, hanem egyes tagjaiban felelt meg államtól elvárt ideológiai funkciójának: a hatalom történeti legitimálásának. A köztudatban használt kifejezéssel ellentétben a korai magyar történetírásban alig vannak (a Nyugaton döntően kolostorokhoz kötődő) krónikák és legendák: dominánsak a (királyi udvar megrendelésére születő) gestak (Gunst 1995 14). Sőt: a tipikus egyházi műfaj, a legenda jellegzetességei is másmilyenek, mint Nyugaton: „Szent István legenda Kálmán-kori szövegezésében egyértelműen megfogalmazódik a magyar király hatalma az egyház fölött, a pápasággal szemben, ami egy legenda esetében mégsem magától értetődő”. (Gunst 1995 15) Nyugaton sokkal több volt a történetíró, Magyarországon igen kevés: ők is állami szolgálatban álló hivatalnokok voltak. De nemcsak az egyházak nem jelentenek önálló (a királyi udvartól elkülönült) történetírói központokat (és ezzel az iskolák számára nemzeti tananyagtermelő központokat), hanem a többi főúri udvar sem. Egyrészt azért, mert a királyi udvar - Könyves Kálmán udvaráról ez talán közhelyszámba megy - az elit átlagos kulturális igényeiből kiemelkedett, másrészt viszont azért nem, mert a nyugati utazók - otthoni viszonyaikkal összehasonlítva - csodálhatták a 12. század közepi magyar királyok hatalmát az urakkal szemben. (S a megerősödő arisztokráciát legitimáló Anonymus, a régi és új arisztokrácia egyenlőségét hangsúlyozó Ákos is királyi kancelláriai munkatársként juthatott csupán a megfelelő ismeretek, oklevelek birtokába.) A kor magyarországi egyházai - a nyugati kolostorokkal, s hatalmas könyvtáraikkal ellentétben - nem egy meglévő régi tudás őrzői - hanem az állami központban (külföldön képzett papok és klerikusok által megalkotott) nemzeti tudás továbbadói.
	33