E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 541. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	Amennyire alkalmatlannak érezzünk magunkat a reformpedagógia belső tudománytörténetének leírására, s a mozgalomtörténetről is csak alig formálhatunk véleményt, a „mozgalmárok” szakma-ideológiáinak részletes ismerete nélkül, a reformpedagógia és az oktatáspolitika kapcsolatáról megkísérelhetünk véleményt mondani - már csak azért is, mert néhány túlegyszerűsítő megállapítás napjainkig él a köztudatban.
	A köztudat szerint a reformpedagógia ellenzéki mozgalomként lépett fel a „régi iskola” réges régen uralmon lévő, s álláspontjukból a történelem változása ellenére a legkisebb mértékig sem engedő erőivel szemben.
	55
	A konkrét történet közel sem ilyen egyszerű. A „régi iskola” - azaz a „herbar- tista” iskola nem évszázadok óta van domináns helyzetben, hanem csak néhány évtizede - tulajdonképpen csak a kármáni gyakorló gimnázium megszervezése óta. Ráadásul az uralmi helyzet sem egyértelmű, mert egészen 1900-ig az antiherbartista katolikus pedagógia - Lubricht személyében - birtokolja a pesti egyetem pedagógia tanszékét.
	Másfelől a reformpedagógia sincs ellenzéki helyzetben. Emlékeztetnénk arra a neveléstörténetet tanult olvasók által nyilván jól ismert tényre, hogy Nagy Lászlót, (aki egyébként egy tanfelügyelő fia volt) már 24 évesen nem egy távoli kis intézmény, hanem a budai állami tanítóképző intézet tanárának nevezték ki, néhány év múlva az intézet legfontosabb pozíciójának számító pedagógia-tanári állásra nevezték ki, 1889-től a tanítóképző-intézeti tanárok egyesületének (mely közel sem volt ellenzéki szervezetnek tekinthető) főtitkára lett, s többek között a II. országos tanügyi kongresszus egyik fő szervezője. Nagy László, akinek tudományos arculatáról senkinek nem lehetett kétsége, hiszen a 90-es évektől a gyermektanulmányi mozgalom aktív szervezője, 1907-től lapjának főszerkesztője volt, 1908-ban a VKM-től megbízást kap a VI. kerületi állami tanítóképző intézetben a gyermektanulmányon alapuló képzés központjának megszervezésére.