E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 596. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	A szocializációs helyszínek és intézmények középkorból örökölt munkamegosztásában az összes többi szocializációs helyszínt inkább jellemzik az eszközök és tárgyak, mint az iskolát. Ezért előbb ezekről essék szó.
	A - döntően családi, nagycsaládi közegben - folyó kisgyermeknevelésnek mindig is eszköze volt a speciálisan erre a célra készített - társadalmi munkafolyamatok felnőtt eszközeit utánzó, illetve társadalmilag-biológiailag kódolt nemi szerepekre felkészítő gyermekjátékok világa. Amikor az óvodáztatás a 19. században elterjed és intézményesül - melynek eredeti oka legkevésbé sem „pedagógiai”, hanem a nagycsaládi rendszer bomlásával, a női munkavállalással illetve tűzrendészed szempontokkal függ össze - szabályos harc indul a „gyerekjátékok” eszközrendszerét használni kívánó - hamarosan pszichológiai és egészségügyi érvrendszerrel megtámogatott - csoportok és az óvodát iskola-előkészítőnek tartók között. Utóbbiak mögött is komoly erők állnak, részben azok a tanítók, akik végre úgy láthatják, a középiskolák világával szembeni évszázados alávetetettség után immár nekik is lehetőségük nyílik „felülről” nézni egy intézményrendszerre, no meg ténylegesen is uralni az ott dolgozókat, irányítani őket a taneszközök használatában, részben pedig azok a politikusok és ideológus-értelmiségiek, akik úgy látják, nem lehet elég korán elkezdeni a szülők közegétől való elválasztást. E második csoporthoz tartozók nálunk - s talán másutt is - eltérő motivációk alapján akarják az óvodát (eszközeiben, tárgyaiban is) alapvetően mássá tenni, mint az otthoni világot: egyrészt felvilágosult és szociális megfontolásokból, egyesek a „rossz” és egészségtelen családi szokások kiirtásának szándékával, mások a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése (a későbbi iskolai pálya megkönnyítése) iránti elkötelezettségből - megint mások a „szeparatista” felekezeti és nemzetiségi csoportok szekularizálását illetve asszi- milálását kívánják hamarabb és hatékonyabban elkezdeni. Az „óvodakötelezettség” bevezetése egyébként kevésbé konfliktusos módszer, mint a tankötelezettség felfelé történő megnyújtása, hiszen olyan gyerekcsoportokat akar közösségi intézményekbe terelni, akiket a szülők sem akarnak még kiaknázni a családi gazdaságban. (MP 1892:3, 1893:154, 155, Kelemen 2002:148)
	62
	Az óvodák körüli viták és küzdelmek tehát alapvetően kihatnak arra, hogy az intézményes óvodáztatás milyen mértékben kívánja használni a „spontán” szocializáció - a külvilágban megfigyelt eszközeit és mennyire kíván egyéb, készített, kidolgozott eszközöket bevetni. A 19. század utolsó harmadában már mindkét tábor széles eszközkészlettel rendelkezik, s a századvégen már az az igazi kérdés, hogy vajon a csekély taneszközkészletet felvonultató gyermekmegőrzés hívei - akik a kényszerből erényt (verbális játékokat) alkottak -, vagy a pszichológia és pedagógia tárgyi értelemben is sokszínűbb eszköztárát felvonultatók rendelkeznek nagyobb eséllyel ahhoz, hogy az óvodáztatás nemzeti programjának szakmapolitikai vezető pozícióit elfoglalhassák, s ezzel befolyásolják az óvodai taneszközbeszerzést. (MP 1894:227-233, 1913: 133-134, 1916:503)
	A munkavégzésre történő szocializációt is jellemzi az eszközhasználat. Akár mezőgazdasági, akár ipari munkára kívánja a közösség szocializálni a gyereket, akár szorosabb/vagy tágabb családja körében végzi, akár pedig „idegen” mesterhez adja - eszközök mindenütt vannak. Ezek az eszközök néha azonosak a leendő felnőtt-munka eszközeivel - ez esetben a család, a munkáltató vagy a közösség elsősorban a használt, kisebb értékű eszközöket bocsátja rendelkezésre erre a célra (részben hogy a gyakorlatlanságból eredő nagyobb amortizáció veszteségeit elkerülje, részben pedig hogy a bizonytalanul megtérülő befektetési értéket csökkentse)- máskor viszont kifejezetten a gyermekek számára készítettek eszközöket. Ezek az eszközök az „eredeti” tárgyakhoz képest egyszerűsítettek, vagy kisebb méretűek. Itt jelennek meg a leendő munkaeszközt, munkahelyet, illetve a munka eredményét szimbolizáló, bemutató, modelláló, makettező tárgyak is. Az általános irányú tanonciskolákban éppen annak a tárgynak van nagy jelentősége, amely a középrétegek számára szervezett iskolákban melléktárgynak minősül: azaz a rajznak, hiszen a modern műszaki standardok alapján működő iparoslét legfontosabb sajátossága (egyfelől a parasztok, másfelől a hagyományos egyedi darabokat készítő mesterek világával szemben) hogy bármely produktum létrehozását megelőzi annak megtervezése. (MP 1892: 149, 1914:242-243.)