E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 621. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	Az élővilágot bemutató taneszközökkel kapcsolatban első pillanattól kezdve hatalmas verseny alakult ki három jól leírható pedagógiai álláspont, s a mögöttes - nyilvánvalóan üzleti - érdekkörök között. Az egyik álláspontot a „természetben megfigyelők” jelentették, (Schuschny 1893) akik elsősorban az iskolai épület elhagyását, az iskolai kirándulásokat szorgalmazták, a való világ tanulói megfigyelését. Ez a taneszköz-készítők számára már csak azért is hátrányos volt, mert nemcsak az iskola anyagi forrásait, nemcsak a tanulók idejét kötötte le a taneszköz-felhasználást nem szolgáló célokra, hanem a tanulókat állatok és növények gyűjtésére ösztönözve még „rontotta is a piacot”. A másik álláspontot az „eredeti tárgyakat” gyűjtők jelentik. (Halmágyi 1914) Az eredeti tárgyak - elsősorban állat és növénypreparátumok, valamint ásványok - roppant mennyiségben készültek az ezzel foglalkozó műhelyekben, gyárakban. Ugyanakkor ez a fajta gyűjtés az iskolai szertár közgyűjteményi jellegét erősítette meg, elsősorban a vidéki városokban, ahol ezek voltak a természettudományok - s így a helyi magasműveltség - legfontosabb bázisai. A harmadik álláspontot a szemléltető eszközöket (azaz képeket és maketteket) gyártó, illetve ezek pedagógiai - módszertani hasznát szorgalmazó erők jelentették. De mindhárom kör szembenállt azokkal - a hagyományos szövegtanulás köreivel -, akik a növények és állatok tulajdonságait kizárólag könyvekből kívánták volna „bifláztatni”. Ugyanakkor az oktatási rendszer egységességet szorgalmazók attól aggódtak, hogy az eszközöktől, bemutatandó tárgyaktól, kirándulásoktól függő tananyag szélsőségesen különbözővé tenné az egyes iskolákban elsajátítandó ismeretanyagot. (Magyar Tanügy 1874:18)
	66
	A föld gömbölyűségét ábrázoló térképek és földgömbök csak a 19. század közepétől számítanak olyan tárgynak, melyet belső konfliktusok nélkül lehet katolikus iskolákban is alkalmazni. A későbbiekben pedig az hordozott politikai - ideológiai jelentést, hogy földgömböt vagy a gömbölyű Földet bemutató világtérképet használnak-e az iskolák: térképet ugyanis részben nyomdatechnikai, részben „látáslélektani” okokból nem lehet „semlegesen” csinálni. Először is a térképnek elkerülhetetlenül van középpontja és vannak attól távolabb eső helyek, másrészt a hagyományos rövidülés kinagyítja Európát s lekicsinyíti Afrikát, harmadrészt - bár ez csak az 1945 utáni Nyugat-Európai kutatásokból derült ki - érzékelhetetlenné teszi, hogy a sarkkörök fölött „átnézve” más távolság van, mint Kelet-Nyugati irányban. Természetesen ezeknek a konnotációknak a megszüntetése, illetve átalakítása nemcsak azért tárgya politikai vitáknak, mert tartalmi értelemben érdekeltek vagy ellenérdekeltek bennük az egyes politikai erők, hanem azért is, mert az oktatáspolitika különböző erői, illetve az iskolafenntartók nem feltétlenül voltak érdekeltek abban, hogy a szülők, illetve tanárok körében megbízhatónak, elfogadottnak számító ábrázolásmódokat újabbakkal felcserélve „zavart” keltsenek. (Boromissza 1888, Emericzy 1877. MP 1892:344, 1909:46, 1911:211, 1916:109, 1923:14, Varga 1933, MP 1935:150, 184, 1937:213, Karl 1938, Udvarhelyi-Göcsei: 1974)
	A térképekkel kapcsolatos politikai vitákról - talán még a hazaiakról is - köteteket lehetne írni. A földrajzi térképek - különböző színezéseket és jelzéseket használva - aláhúzhatták vagy csökkenthették az egyes területek közötti különbségeket, társadalmi/gazdasági magyarázó erőt rendelhettek természeti különbözőségekhez. (Magyar Tanügy: 1874:620) A 19. században a többé-kevésbé még ismeretlen területekkel kapcsolatos bizonytalan állítások felhasználása vagy az adott helyek „fehéren hagyása” egymástól néhány kilométerre lévő iskolákban teljesen különböző világszemlélet nyújtását támasztotta alá. Európa politikai térképe még 1914 előtt többször átalakult, megváltozott pl. a francia-német határ vagy a bolgár-török határ - e változások nagyságrendjének értelmezését iskolánként különbözővé tette, hogy kicserélték-e, vagy sem az ezzel kapcsolatos térképeket. Különböző volt az is, hogy egyes térképek jelölték-e, és milyen erővel a belső határokat: mennyiben jelentek meg az egyes német és észak-amerikai tagállamok, tulajdonít-e a térképkészítő (és az eszközt javasló hatósági bíráló) jelentőséget a finn területek Oroszországon belüli autonómiájának, elkülönül-e Skócia stb. (MP: 1907 497-499. 1912 : 53-54. 1930:315-316. 1937:213-214.)
	A különböző időpontokban kibocsátott politikai világtérképek - politikai döntések eredményeképpen - változó ütemben tették egységessé a gyarmatbirodalmak kialakulásáról szóló tanítást. A térképek egy részén tükröződött, más részén azonban nem, hogy pl. a brit korona egyes területei különböző mértékben és módon jelentenek azonos testet az anyaországgal, hogy egyes „független” államok és területek tényleges függetlensége néha kisebb volt, mint más - papíron - „függő” területek kiszolgáltatottsága.