E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 636. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	A taneszköz mint nyelvi jelenség
	Természetesen minden taneszköznek van nyelve. Ennek az esetek egy részében csak technikai jelentősége van - pl. valamely műszaki berendezésre az van ráírva, hogy „Wien”-ben és nem Bécsben gyártották. Amennyiben azonban a taneszköz olyan szövegeket tartalmaz, amit a tanulóknak olvasgatniuk kell, akkor a külföldi taneszköz engedélyezése nyelvpolitikai kérdéssé válik. (Később, a hangosfilmek korában, a magyar szöveges film is nyelvpolitikai ügy, hiszen egy nyelvi standardot, illetve kívánatosnak minősített hanghordozást, hangszínt, beszédmódot, beszédtempót közvetít.)
	Természetesen különböző értelemben politikai kérdés a német és a más nyelvű taneszközök használata. A német taneszközök - az ausztriai és németországi taneszköz-ipar rendkívüli fejlettsége következtében - nagy népszerűségnek örvendtek a magyar iskolák szaktanárai körében.
	A magyar oktatás magyar nyelvűvé változtatása azonban - a Bach és Schmerling korszak elmúltával - a legfontosabb politikai célok egyikévé vált, s minthogy az oktatásügy - különösen az 1870-es évektől - az oktatáspolitika nemzeti önállósága dacára végső soron „birodalomkompatibilisen” fejlődött, a VKM számára egyre inkább fontossá vált, hogy legalább a német nyelvtől való elhatárolódás szimbolikus gesztusát felajánlhassa a 1848-as érzelműeknek.
	A század utolsó harmadában a bevándorló német/osztrák szakmunkások és szakértelmiségiek valamint egy generációval korábban még a német nyelv sváb, szász vagy jiddis változatát beszélő elitek nemzeti integrációja végett is egyre fontosabbá vált, hogy az iskola azon kifejezéseket és szakkifejezéseket is magyarul közvetítse, melyeket otthon továbbra is inkább németül használtak.