E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1071. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	A Magyar Történelmi Társulat az első pillanattól kezdve kétlényegű intézmény.
	1. Egyfelől társadalmi szervezet, a „történelem iránt érdeklődő” emberek társadalmi szervezete. A történelem iránti „érdeklődést” természetesen többféle módon is objektiválhatjuk. A történelem iránti érdeklődésnek ez egy „intézményesült” formája, mert tagdíjfizetésben, idő- és munkabefektetésben, könyvbeszerzésben és utazási költségek bevállalásában nyilvánul meg. Ezt az érdeklődést motiválhatja a történetileg legitimált társadalmi csoportokhoz vagy intézményekhez való kötődés - azoknak a származási és kapcsolati tőkéknek (Bourdieu 1978) a hangsúlyozása és megélése, amit mindenekelőtt a történetiség jelent. Ezen - zömében nemesi hátterű - csoportok számára a történelem művelése, a történelmi tudat és történeti tudás erősödése közvetlen személyes „haszonnal” is jár. Legalább ilyen fontos motiváció azonban az asszimiláció: a nemzeti történeti intézményrendszerhez személyükben, családtörténetükben nem kötődő - nem nemesi származású, egy-két nemzedékkel korábban nem magyar állampolgárságú, nem magyar anyanyelvű családokból származó egyének törekvése ennek a hátránynak a kompenzálására. Közös motívum a nemzetállam történeti fenntarthatóságának és legitimálhatóságának hite. Ezért helyezi az 1879-es középiskolai tanterv a tanítás középpontjába a történelmet. (Kármán Mór) A befolyásos, vagy önmagukat befolyásosnak hinni, befolyásosnak láttatni kívánó társadalmi csoportok tehát tömegesen csatlakoznak a történelmi társulathoz. (Tagnévsor) Így a társulat szélesebb értelemben vett tagsága furcsa mód nem valamifajta specifikus érdeklődést tükröz, hanem az elithez tartozást fejezi ki. A „tagság” kiváló mérőeszköz, az elithez tartozás mutatója - de a tagság történetszociológiai elemzése a társulat és a professzió értékelése szempontjából nem kecsegtet elegendő eredménnyel.
	2. Másfelől a Társulat a „történelemmel hivatásszerűen foglalkozók” mindenkori testülete, ekképpen professzionális szervezet. A társulat azonban nem kamara, nem rendelkezik hatósági jogokkal, s a történelem művelése sincsen társasági tagsághoz kötve - mint ahogy szakirányú diplomához sem. A professziót a 19-20. században öt alapvető csoport alkotja. Történészen, történetírón elsősorban a szaktudósokat érti a köznyelv, de a Társulat folyóiratának, a Századoknak a szóhasználata is. A tudósok csoportjának kijelölésében elsősorban az ismertség, azaz a publikációk száma és szakmai reputációja igazította el a kortársakat és az utókort. A tudósok megélhetésükre nézve igen sokfélék lehettek
	114
	- földbirtokosok éppúgy, mint ügyvédek. A Társulatban a tudósokkal részben átfedésben lévő, de az első pillanattól kezdve tőlük függetlenül is jelenlevő csoport a történelemtanároké. A közhiedelemmel ellentétben igen nagy részük nem végez tudományos tevékenységet - sokaknak egyetlen publikációja a középiskolai székfoglaló előadás, amit a középiskolai értesítők ínségesebb időkben nem tudnak leközölni, legfeljebb hírt adnak az eseményről. 1883 előtt még vannak szakirányú diploma nélküli történelemtanárok, utána már elvileg nem kezdhetik meg diploma nélkül a pályájukat - bár míg így is több évtized, mire a diploma nélküliek eltűnnek - viszont felbukkannak az egyetemet végzettek mellett főiskolai végzettségűek, akik polgári iskolai tanításra szereznek jogosultságot. (Ennek nem mond ellent, hogy a fővárosi polgári iskolákban persze sok egyetemet végzett tanár is tanít történelmet.) A harmadik jellegzetes csoport a közgyűjteményi intézményrendszer dolgozói: levéltárosok, muzeológusok, könyvtárosok stb. A dualizmus korában csak néhány főállású egyetemi tanárral számolhatunk, az egyetemi magántanárok főhivatásukat tekintve tanárok, ügyvédek, hivatalnokok, birtokosok, de a huszadik században már növekvő csoportot alkotnak a történészképzés, főiskolai tanárképzés résztvevői is