E FILE EGY ÁTFEDŐLEGES KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 1296. és négy következő bekezdése szerepel a szövegben	Időnként szükség mutatkozik a szekulárison belül a nem hívő kategória elkülönítésére. Ez esetben csak azok kerülnek ide, akik sosem járnak templomba. (Ez esetben figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy a templomba sosem járók sem tekinthetők mind ateistának vagy nem hívőnek, s hogy a templomba járók között is találhatunk ateistákat.)
	Időnként szükség mutatkozik a vallásos csoporton belül az egyházias kategória használatára. dichotómia szembeállítására. Fő szabályként a hetente vagy annál gyakrabban templomba járókat tekintjük, nevezzük egyháziasnak. Erre Budapesten azért van inkább módunk, mint az országos adatbázisokat használó kutatásoknál, mert a lakosság nagy többsége katolikus hátterű, s e felekezetnél a heti templomba járás valóban norma, míg a protestánsoknál ez nem feltétele az egyházias viselkedésnek.
	133
	A budapesti apák templomba járásának legfontosabb társadalmi összefüggései az 1950-es években
	Ha az általunk kiválasztott két korszakot - a harmincas és ötvenes éveket - összehasonlítjuk, akkor a templomba járás gyakoriságának változásáról alapvetően kétféle dolgot mondhatunk: mennyire változott az meg a szülőtársadalom egészében, azaz ha a diák körülnézett az „ismerősök körében”, a „városban”, az „osztálytársak között”, mennyire láthatta tipikusnak vagy atipikusnak saját szülei viselkedését, illetve azt, hogy az egyes társadalmi csoportokhoz milyen csoportspecifikus templomba járási gyakoriságok „rendelődnek hozzá”.