E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 151. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	I.  NEVELÉSTÖRTÉNET-ÓRA	Amikor az Új Pedagógiai Szemle[1] felkérését megkaptam, hogy szóljak hozzá az egyház - iskola - modernizáció kérdéséhez, úgy próbáltam munkához fogni, ahogy általában: újraolvastam az egyház és állam 19-20. századi viszonyával kapcsolatos - részben már más cikkeimben felhasznált - feljegyzéseimet és vázlataimat. A tanulmány - gondoltam - választ fog adni arra, hogyan működtek hármas szerepükben - azaz mint az oktatáspolitika egészét befolyásoló szereplők, mint nem általuk fenntartott intézmények, hit és erkölcstan oktatását szervezők és végül - de nem utolsósorban - mint iskolafenntartók. (Nagy 1995) Ez lett volna az egyszerűbb megoldás, valami olyasmit írtam volna, amihez - remélem - értek. Ehelyett végül az alábbi - talán izgalmasabb, de mindenképpen felületesebb - gondolatkísérlet született. Nem vagyok közép- és kora-újkor történész - kérem tehát az olvasót fokozott gyanakvással fogadja az alábbiakat.[2]
	I.1.      EGY ISMERT SZEREPLŐ	Egyház és modernizáció mint szembenálló fogalmak
	A történettudós, illetve a főiskolákon, egyetemeken oktató történész általában csak egy-egy korszakkal foglalkozik, igen kevés olyan történész van, akinek egyszerre kellene kialakítani álláspontját a középkortörténet és a legújabbkor-törté- net kérdéseivel kapcsolatban - a neveléstörténész viszont (miközben tudósként ugyanúgy legfeljebb egy-egy korszakhoz kötött) felsőoktatásban dolgozóként kénytelen olyan évszázadokról is beszélni, melyben nem jártas. A művelődéstörténeti, pedagógiai, eszmetörténeti, iskolatörténeti paradigmákban mozgó neveléstörténészekhez hasonlóan a szociológiai szemléletű neveléstörténésznek is ki kellett alakítania a maga módszerét: ennek lényege a nagy történeti folyamatok másodlagos szakirodalmon alapuló megismerése, és olyan narratívák kialakítása, melyek az intézményes oktatás társadalmi szereplőiről - ez esetben az egyházakról - elméletileg is értelmezhető képet adnak.	A modernizáció fogalmával és értelmezésével könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik. Az oktatás és a modernizáció viszonyának kérdése - minimum - kétféleképpen értelmezhető: milyen szerepet töltött be az oktatás a modernizáció egészében, illetve: hogyan értelmezhető magának az oktatásnak a modernizációja. Az elsőt - az oktatás elterjedésének szerepét - Lerner máig fontosnak tartott műve oly mértékig hangsúlyozza, hogy az egyes társadalmak modernizációs szintjének összevetésekor a négy alapvető „mutató” egyikének választotta az oktatás eredményét: az írástudást. (További mutatók: urbanizáció, tömegkommunikáció, választójog)(Lerner 1958) A másodikat, az oktatás modernizációját - egész iskolatípusok, tantervek, oktatási törvények elemzésével - neveléstörténet-írásunk igen alaposan elemezte. (Kelemen 1994, Mann 1993, Felkai 1983, Szabolcs)
	Bevezető megjegyzések	Az egyház és a modernizáció témaköre látszólag egyszerűbb: a modernizációs teóriák zöme az egyházat a modernizációval szembenálló jelenségként értelmezi: hiszen, már Max Weber Entzeuberungról (mondjuk: varázstalanításról) beszél, F.- X. Kaufmann definíciójában a szekularizáció előfeltétele a modernizációnak, Dah- rendorf pedig a modernizáció lényegét az opciók (egyéni választási lehetőségek) növekedésében és a ligaturák (kötelékek) csökkenésében definiálja. (Tomka 1988, Papp 1987). (Bruce 1992)
	11	12