E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 166. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	A 13. század közepe azonban nemcsak nagypolitikai okokból jelent teljesen új kihívást a kor gondolkodó értelmisége számára, hanem alapvető oktatáspolitikai okokból is. (Magyarországon talán szokatlan e kifejezés középkor-történeti használata, bár mióta Mészáros István remek tanulmányt írt Pázmány oktatáspolitikájáról, az „anglomániával” vádaskodó kritika kissé alábbhagyott.) (Mészáros: 1990)	13
	Erre az új oktatáspolitikai kihívásra adott válasz az első olyan modernizációs tett, mely egy jól meghatározható egyházi csoporthoz (szerzetesrendhez ill. teológusközösséghez) köthető.	A racionalista - azaz a XII-XIII. század miszticizmusát elutasító - egyetemi tanár nemcsak Arisztotelész gondolkodási módszerének, hanem Politikájának érdemi integrációját is elvégzi. A görög bölcs közismerten azt hirdette: többféle politikai rend lehet morálisan helyes, a jó polgár a maga rendjét szolgálja - Tamás írta le először, hogy az állam céljait a vallástól függetlenül is lehet vizsgálni, s hogy a nem keresztény államokat is el kell ismerni. (Southern 1987, Le Goff 1979)
	Ez az oktatáspolitikai kihívás: az egyetem „tömegesedése”, illetve a hatékony tanulás iránti igény, a relatív specializáció iránti igény növekedése. A didaktikus, célzott tanulásra alkalmas arisztotelészi logika ekkoriban erősödik fel a korábban uralkodó platonizmussal szemben: s nem véletlen, hogy elsőként nem az egyházi hierarchia által ellenőrzött egyetemeken válik az hivatalossá, hanem az 1227-ben létrejött első világi egyetemen, Nápolyban, mely hivatalnok és bíróképző, erősen racionális és állami szabályozású intézmény. Tanárainak nagy része nem világi pap, hanem dominikánus szerzetes. (Kornis 1944, Bowen 1972-1981)	Kétségtelen, hogy Aquinói Tamás politikai filozófiája még magán viseli a korábbi vitát (amelyben ő a császár ellen a pápai hatalom oldalán áll). A modernizáció, a szekularizáció felé mutat viszont, hogy a középkori tételt, hogy az állami és jogintézmények a bűn és emberi gyarlóság eredményeképpen jöttek létre - elutasította. Az ember politikus és társadalmi állat, az állam működése természetes, a vallástól elkülöníthető, célja a közjó.
	A világi papsággal - és a jórészt általuk ellenőrzött egyetemekkel szemben - a kor legmodernebb szerzetesrendje (a dominikánus) arisztoteliánus logikával száll a harcba s az 1230-s évektől az 1250-s évek végéig tartó küzdelemben veszi át a hatalmat a párizsi egyetemen.	Aquinói Tamás nézetei - teológiai nyelvezetük dacára - ezért válhattak az állam és egyház „összefonódását” helyeslők és az abból kilépni szándékozók hatalmi küzdelmének legfontosabb ideológiai momentumává. A hagyományos gondolko- zású, világi befolyásukhoz ragaszkodó püspökök és a tomista dominikánusok sok évtizedes harca az egyetemek ellenőrzéséért ezért tekinthető a modernizáció egyik legkorábbi ütközetének.
	Az „egyetemi modernizáció” és az államot az egyháztól „elválasztó” „nagypolitikai” modernizáció Aquinói Tamás (1224-1274) 1250 után keletkezett munkáiban kapcsolódik össze.	Magyarországon akkoriban persze még nincsen egyetem. De a magyar papok legjobbjai - az egyházi és állami kormányzat funkcionáriusai - már külföldi egyetemekről hozzák magukkal a kor alapkonfliktusának tudatát. Az állam és egyház konfliktusa - mely II. András többszöri kiátkozásában is megjelent - példátlan gyorsasággal teremti meg az új egyházi elit magyarországi importjának igényét - már a rendalapító halálának évében (1221-ben), páratlanul kicsiny történelmi fáziskéséssel - jelenik meg az első magyar dominikánus kolostor, hogy azután a következő évtizedekben (azaz már Tamás működése alatt) hatalmas karriert fusson be