E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 176. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	-     a magyarországi egyháziaknál sokkal iskolázottabb tagokat felvonultató - rend. A magyarországi egyházi vezetés zsinati határozattal kísérelte meg útját állni, hogy a rendtagok - a vezetők engedélye nélkül - külföldi egyetemeken tájékozódjanak a kor	Három okunk volt rá, hogy elidőzzünk ezeknél a középkori problémáknál.
	Az oktatáspolitikai értelemben vett modernizáció másik fontos központja Ox- ford, ahol a dominikánusok nagy ellenfelei a racionalizmust és arisztotelianizmust elutasító ferencesek ellenőrzik az egyetemi pozíciókat. A teológiai filozófiai értelemben „reakciós” gondolkodás sajátos mellékterméke, hogy a spekulatív viták helyett fellendítik az empirikus tudományosságot, a matematikát és a természettudományt: nem véletlen, hogy itt lesz professzor - teológiai okokból végül betiltott - a modern természettudományos gondolkodás egyik első figurája: Roger Bacon (1215-1294), vagy az ötven évvel későbbi nemzedékhez tartozó Duns-Scot. (Seidler 1967)	Egyrészt be szerettük volna mutatni, hogy a klasszikusan nyilvántartott modernizációs áramlatokat - azaz a reneszánszot és a reformációt - megelőzően is az európai történelem egyik alapkérdése volt az egyházi és állami hatalom, vallási és világi ügyek elválása.
	A következő évszázad nagy teológiai vitájának sorsa - a realizmus és nominalizmus vitájáról van szó - rendkívüli erővel jelzi: az egyes teológuscsoportok vitája	Másfelől: míg „a pápa vagy császár” „pápa vagy zsinat” harcok - középiskolai történelemtankönyv szinten legalábbis - jól ismertek: kevésbé van jelen tudatunkban a tény, hogy ennek mellékterméke: egy professzionális értelmiség (egyelőre szerzetesrendi) létrejötte, mely minden modernizáció alapfeltétele.
	14	Harmadrészt - és ez egy oktatáspolitikai cikkben talán különösen indokolt - szerettük volna megragadni a modernizáció első oktatáspolitikai értelemben releváns pillanatát: kétségtelenül a 13 században történik először, hogy a konfliktusoknak nemcsak legfontosabb helyszíne az egyetem, hanem az ütközetek egyik legfontosabb célja is az egyetemi pozíciók birtoklásának megszerzése.
	-     ha közben hozzáérnek a politikai feltételek - társadalompolitikai és oktatáspolitikai üggyé válhat. A két szembenálló teológuscsoport ugyan már a 11. században létezett, az állam és egyház konfliktusa kellett ahhoz, hogy a vita jelentősége megnőjön,	A középkor végétől kezdve az egyház - állam összefonódás további felszámolásának vezérlőpozíciója fokozatosan kisiklik az egyházi értelmiség kezéből, így a reneszánsz idején az egyház - gyakorlatilag a maga egészében - a modernizáció ellenzékébe kerül. A politikai filozófiákat már világi értelmiségiek - mint Dante - vagy politikusok, - mint Machiavelli - fogalmazzák meg. Hasonlóképpen a tudományos és művészeti megújulás is kikerül a kolostorokból: kialakul a világi természettudományosság, a kereszténységtől független művészet. Az egyetemek presztízsharcában pedig az észak itáliai, a modern és tradicionális egyházaiktól egyaránt független intézmények törnek az élre.