E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 181. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Három okunk volt rá, hogy elidőzzünk ezeknél a középkori problémáknál.	Az egyházak sokoldalú modernizációs funkciója a reformáció idején
	Egyrészt be szerettük volna mutatni, hogy a klasszikusan nyilvántartott modernizációs áramlatokat - azaz a reneszánszot és a reformációt - megelőzően is az európai történelem egyik alapkérdése volt az egyházi és állami hatalom, vallási és világi ügyek elválása.	A protestantizmust - annak ellenére, hogy sok helyen vált államegyházzá - a szeku- larizációs folyamat egyik döntő elemének tekintik - néha még maguk a protestáns teológusok, pl. Gogarten is - ebben az értelemben mindenképpen modernizációs faktor. (A protestáns felekezetek néhány objektív szekularizáló sajátossága a papi rend elkülönültségének megszüntetése, a Tanítói Szent Hivatal létének (és lehetőségének) elutasítása, a predesztináció tanából következő viselkedési formák stb.) (Vályi 1984:200)
	Másfelől: míg „a pápa vagy császár” „pápa vagy zsinat” harcok - középiskolai történelemtankönyv szinten legalábbis - jól ismertek: kevésbé van jelen tudatunkban a tény, hogy ennek mellékterméke: egy professzionális értelmiség (egyelőre szerzetesrendi) létrejötte, mely minden modernizáció alapfeltétele.	15
	Harmadrészt - és ez egy oktatáspolitikai cikkben talán különösen indokolt - szerettük volna megragadni a modernizáció első oktatáspolitikai értelemben releváns pillanatát: kétségtelenül a 13 században történik először, hogy a konfliktusoknak nemcsak legfontosabb helyszíne az egyetem, hanem az ütközetek egyik legfontosabb célja is az egyetemi pozíciók birtoklásának megszerzése.	A protestantizmus azonban nemcsak teológiai illetve tudati értelemben és immár nemcsak a szekularizáción keresztül modernizál. Bármelyik elméletet nézzük a protestantizmus és a polgárosodás kapcsolatáról: ezek pusztán abban különböznek egymástól, hogy mást tekintenek oknak és mást okozatnak: abban tökéletes egyetértés mutatkozik, hogy a kettő között összefüggés van, hogy a protestantizmus Európában - legalábbis a 16-17 században - abban az értelemben is a modernizáció aktora, hogy a modernizáció élén járó polgárságnak a vallása. (Lendvai 1986)
	A középkor végétől kezdve az egyház - állam összefonódás további felszámolásának vezérlőpozíciója fokozatosan kisiklik az egyházi értelmiség kezéből, így a reneszánsz idején az egyház - gyakorlatilag a maga egészében - a modernizáció ellenzékébe kerül. A politikai filozófiákat már világi értelmiségiek - mint Dante - vagy politikusok, - mint Machiavelli - fogalmazzák meg. Hasonlóképpen a tudományos és művészeti megújulás is kikerül a kolostorokból: kialakul a világi természettudományosság, a kereszténységtől független művészet. Az egyetemek presztízsharcában pedig az észak itáliai, a modern és tradicionális egyházaiktól egyaránt független intézmények törnek az élre.	Teljesen új jelenség - és itt ismét ne mélyedjünk el abban, hogy a protestáns bibliaolvasási igény által kiváltott tömeges alfabetizáció generálja a polgárosodást, vagy a polgári társadalom alfabetizációs igénye „rendel magához” éppen egy olyan vallást, mely a mindennapi egyéni bibliaolvasáson alapul - a tömeges alfabetizá- ció. A protestáns iskolarendszerben - szerte Európában - korábban elképzelhetetlen arányban tanulnak olvasni. (A modernizáció minden definíciójában szerepel az ír- ni-olvasni tudás elterjedése a társadalomban.) Az alfabetizációs igény óriási keresletet teremt az írni-olvasni tanításra alkalmas egyének képzésére - ez az egész iskolarendszerre kihat - elhelyezkedési lehetőséget teremt az iskolát be nem fejezett, az iskolából valamely okból kivált diákok tömegei számára.