E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 201. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	A legutolsó pont hatását nem lehet túlhangsúlyozni: megérkeztünk ugyanis a felekezetek - felekezeti csoportok iskolázási versenyének kérdéséhez - az pedig közismert (legalábbis az oktatáskutatók több évtizede erről beszélnek nálunk) hogy a nyugat-európai oktatási expanzió legfontosabb magyarázata éppen a csoportok közötti versengés. (Archer 1979, 1988, Halász 1981) Az oktatási expanzió pedig az oktatás modernizáló hatásának alapeleme.	A kérdés, amit kaptunk azonban a magyar oktatás és az egyház közötti modernizációs kapcsolatra vonatkozott, így annak sajátosságaira is ki kell még térnünk.
	Az „általánosság” szintjén akár véget is érhetne hozzászólásunk: hiszen bemutattuk, hogy	Egyház és modernizáció Magyarországon
	a)      a középkori és koraújkori egyházak intézményrendszere hogyan „termelte ki” a modernizáció legfontosabb általános feltételét az „elő-szekularizációt”	Ez idáig a modernizáció néhány alapvető, általános szegmensével kapcsolatban vizsgáltuk az egyházak szerepét.
	b)     a középkor egyházi világa hogyan termelte ki az egyetemi oktatás tömegesedését és intézményesülését, a reformáció és ellenreformáció összecsapása pedig hogyan vezetett a közoktatás expanziójához: azaz hogyan vettek részt az egyházak a modernizáció sajátosan oktatási vonatkozásában.	Nem ejtettünk szót azonban arról, hogy önmagában azzal, hogy a „modernizáció” kifejezését használatba vesszük, elfogadunk egy előfeltevést: azt, hogy a történelemnek van egy centruma, s hogy ennek a centrumnak az útja maga a haladás (technikai fejlődés, polgárosodás, szabadságjogok növekedése stb.). Ebből az előfeltevésből következik, hogy minden olyan társadalmi tevékenység modernizációs tevékenység, mely ennek a centrumnak a normáihoz viszi közelebb a perifériát.
	Egészen a 18. századig az egyházakon belül zajlott a modernizátorok és visszahúzók harca - illetve az egyház és társadalom viszonyában objektiválódott maga a modernizáció. A 18-19. századtól a modernizáló szerepet átveszi az állam (pl. a jezsuita rendre mért egész Európát érintő csapás, a porosz frigyesi militarizáció, a Code Napoleon, az angol gyári törvény stb. mellékhatásaként).	A fenti - persze erősen egyszerűsített - előfeltevés alapján a centrumtól kissé elmaradott térségekben az egyházak aktivitását e szempontból is meg kell vizsgálnunk.