E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 226. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Országgyűlés elé is - történetében először - a katolikus egyházzal kapcsolatban kerül az oktatásügy, 1548-ban. (Magyarország 1985: 549)	19
	A katolikusoknál az egyes iskolák szabályzatai maguk határozták meg a tananyagot, de mivel írásba foglalták, ezáltal az iskolalátogatók által ellenőrizhetővé vált, s az iskolákra nyomást lehetett gyakorolni, hogy bizonyos műveltségelemeket emeljenek be vagy ejtsenek ki. A jezsuita rend saját nemzetközi szabályaival, szigorú tantervével e normák erősödéséhez járult hozzá.	A válaszképpen rohamosan növekvő jezsuita iskolarendszer pedig a nemzetközi Ratio Studiorum alapján, külföldi származású iskolavezetőkkel garantálta, hogy a magyar iskolarendszer az európai rendszer része maradjon.
	Az esztergomi érsek vezetésével összeülő nagyszombati zsinat 1560-ban gyakorlatilag megteremtette az első közoktatási rendszert: elrendelte, hogy minden plébániának tanítót kell alkalmaznia. Standardizálta, hogy a tanítók tanultságát és feddhetetlen előéletét ellenőrizni kell. (A magyar 1988:59) A plébánosok voltak a tanítók rendszeres ellenőrei - öt-tízévenként pedig általános felügyeleti látogatót kapott minden iskola. Az 1611-es zsinat előírta, - hogy a tanulásra alkalmasokról listát kell vezetni, hogy világiakat kell megbízni arra, hogy az iskoláztatási „kötelezettséget” - azaz az erre vonatkozó egyházi javaslatot hajtsák be.	Egyházak szemben a modernizáló állammal
	A reformáció-ellenreformáció versengésének másik modernizáló hatása - az iskolarendszer méretének megnövelése és rendszerré szerveződése - Magyarországon is érvényesült.	A tény, hogy a magyar iskolarendszer méretét pusztán a felekezeti versengés határozta meg és nem az egyéb gazdasági társadalmi igények, azonban hamarosan visszaütött. Mivel az iskolák szinte kizárólag a felekezetek közötti verseny céljára jöttek létre (és nem a polgárság igényeit szolgálták ki) megerősödött az arra irányuló kontroll, hogy az iskolai tananyag ne pragmatikus legyen, hanem ünnepnapi tudást közvetítsen. A 17-18. század folyamán tiltották az anyanyelvű beszédet, az iskolák tananyagában az antik auktorok dominánsak maradtak.
	Még fontosabb, hogy a fentebb jelzett sajátos perifériaspecifikus modernizáció-funkciót egyértelműen ellátta a magyar protestantizmus - megerősítette a magyar iskolázás Európába integráltságát. A protestáns iskolák élére az egyházi vezetők leginkább az országtól távol nagy műveltséget szerzett embereket állítottak, az iskolák legfontosabb feladatává tették, hogy olyan diákokat képezzenek, akik nyugat-európai protestáns egyetemeken megállják helyüket. (Csak Wittenbergbe 1526 és 1560 között 200 magyar tanuló ment ki!) Ez elkerülhetetlenné tette, hogy a magyarországi protestáns iskolák tananyagválasztásukban ne maradjanak el a nyugat-európai társaiktól.	Sokaknak nyilván ellenszenves az állításom, de azt gondolom, hogy a 17-18 század magyar ellenreformációs illetve katolizáló tendenciáiban az iskolaügy éppen azért jutott óriási jelentőségre, mert ez - néhány véres eseményt leszámítva - közel sem volt olyan erőszakos, mint a többi Habsburg tartományban. Az európai koalíció által felszabadított, még mindig hatalmas Török Birodalom határán fekvő, kompromisszumos szatmári békével pacifikált Magyarországon rendőri, bírói, katonai eszközökkel nem lehetett küzdeni a protestánsok ellen: az iskolák megszerzése illetve autonómiájuk korlátozása éppen ezért vált a Habsburg hatalom egyik legfontosabb céljává. A másik oldalon pedig az iskolák védelmezése minden befolyástól és változástól a konzervatív protestáns egyházi vezetés hatalmát legitimálta. (Ko- sáry 1980)