E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 236. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	A 16-17. század izgalmas politikai alternatívája: a katolikusként gyűlölt, de mégiscsak európai Habsburg hatalom, a pogányként és ázsiaiként gyűlölt, de téríteni nem akaró török hatalom közötti választás volt: hasonlóképpen vitatni lehetett a „magyar egység” vagy „magyar függetlenség” alternatíváit, lehetett mérlegelni a különféle integrációs vagy dezintegrációs stratégiák hasznait és kárait. Az iskolában és a templomi prédikációban a bibliai kérdések túlsúlya senkit nem zavart: az ószövetségi zsidó próféták és politikusok példázatai közvetlen üzeneteket hordoztak a kortársak számára. (Magyarország 1985:486-497)	Hiába járunk a felvilágosodás (majd az ipari forradalom) századában: az iskolák dolga a felekezetiség védelme, és nem a modern eszmékkel való kísérletezgetés, a modern társadalomba való beilleszkedés. A kálvinista iskolák nyelve a latin marad, tantervüket klasszikus írók, teológia és egyháztörténet uralják. A történelemnek, a földrajznak, a modern nyelveknek és a természettudományoknak egészen az 1830-as évekig csak rövid periódusokra jut hely a kálvinista iskolákban. A 17-19. században megváltozik a világ: új eszmék járják át a holland, svájci kálvinista egyetemeket. Ezek a modern tendenciák azonban már nem törnek be Magyarországra - egyre kevesebb diák is tanul ezeken az egyetemeken - és nem pusztán a Habsburg abszolutizmus korlátozó törekvései miatt, hanem pl. azért is, mert nem tanulnak németül, hollandul. (A magyar 1988)
	A török alól történő felszabadulással ez a kontextus elenyészett. A protestáns Ke- let-Magyarország a 18. században a Habsburg Birodalom részévé vált - a világpolitikai alternatívákon gondolkozni mintegy feleslegessé vált. A birodalom - minden mérhető jegy szerint a modernizáció útjára lépett, hatalmas telepítéseket szervezett, utakat épített. A magyarországi református egyház vezetése - régi reflexekkel és csoportérdekeinek tudatos védelmében is - nem érdeklődött a központi hatalom e jegyei iránt: továbbra is pusztán a katolikus ellenfelet látta benne.	A lutheránus iskolák a modernizáció felzárkóztató sajátosságával inkább rendelkeznek: Bél Mátyás követői a 18. században Francke Halle-i iskoláját próbálják másolni - de kétségtelen antimodernizációs sajátosság, hogy a latin 1841-ig a lutheránus iskolák hivatalos nyelve marad.
	Itt ütött vissza, hogy a protestáns hierarchia aránytalanul erősebb volt, mint a protestáns társadalom: minden belső kritika - jöjjön az akár Bessenyeitől, akár Ma- róthi professzortól (mindkettőjüket igen hamar elcsapták egyházi funkciójukból) - elutasításra talált. (Kosáry 1980)	A katolikus iskolarendszerben a modern faktort ekkoriban már nem az évszázados szabályokhoz ragaszkodó jezsuiták, hanem a - helyi nemesség és polgárság tandíjaiból, örökhagyásaiból élő - piaristák képviselték, utat nyitva tananyagukban a nemzeti történelemnek, földrajznak és magyar nyelvek, később pedig szakképzéssel is kísérleteztek. Jellemző azonban, hogy a katolikus egyházi iskolarendszerben nem a modern és konzervatív erők harca hozta meg az áttörést: hanem az iskolapolitikán kívüli egyházpolitikai körülmények, azaz a Jezsuita rend feloszlatása, illetve az egyházpolitikán kívüli, iskolapolitikai esemény: a Ratio Educationis rendelkezéseinek kötelezővé válása.
	20	„Felekezetfüggetlen” iskolarendszer (amely a modernizáció igazi hajtóereje lehetne) néhány szakfőiskolát leszámítva nem létezik: hiába akarta Mária Terézia a jezsuitáktól elvett iskolai és birtokállományt - alapító okiratban hangsúlyozottan
	A felvilágosult abszolutizmus modernizáló törekvései az iskolát már nem felekezeti mivoltában, hanem korszerűtlenségében támadták: az egyházi vezetés számára azonban az iskolák minden sajátossága az egyházi autonómia részévé és szinte „teológiai kérdéssé” válik: nincs helye sem a laikusok beleszólásának, sem a Ratio Educationis modernizáló törekvéseinek. (Ami modern lépés történik, azt végül is az állami intézkedések kihívására adott válaszként a világi erők fogalmazzák meg: mint pl. Erdélyben, az 1790-es években a latin nyelv kizárását az elemi iskolából.)	-     az összes polgárok javát szolgáló Magyar Tanulmányi Alapba összesíteni: a gyakorlatban az iskolák működtetését katolikus szerzetesrendekre bízták, később királyi katolikus iskoláknak nevezték (az 1920-as években pedig az államigazgatási gyakorlat -