E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 241. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Hiába járunk a felvilágosodás (majd az ipari forradalom) századában: az iskolák dolga a felekezetiség védelme, és nem a modern eszmékkel való kísérletezgetés, a modern társadalomba való beilleszkedés. A kálvinista iskolák nyelve a latin marad, tantervüket klasszikus írók, teológia és egyháztörténet uralják. A történelemnek, a földrajznak, a modern nyelveknek és a természettudományoknak egészen az 1830-as évekig csak rövid periódusokra jut hely a kálvinista iskolákban. A 17-19. században megváltozik a világ: új eszmék járják át a holland, svájci kálvinista egyetemeket. Ezek a modern tendenciák azonban már nem törnek be Magyarországra - egyre kevesebb diák is tanul ezeken az egyetemeken - és nem pusztán a Habsburg abszolutizmus korlátozó törekvései miatt, hanem pl. azért is, mert nem tanulnak németül, hollandul. (A magyar 1988)	A modernizáció a 18. század elejétől a 19. század közepéig a magyar iskolaügyben végül is nem az egyházakon belül zajlik, hanem az egyházi fenntartású intézményekre kényszerített állami intézkedések következtében történik. Joggal kérdezheti bárki: ha a 13-15 század egyházon belüli (sokáig kisebbségben lévő) modernizációs törekvéseit elősoroltuk, miért nem tesszük ezt meg a 18-19. század vonatkozásában? Azért mert a helyzet gyökeresen megváltozott: a 18-19. században a modernizátorok nem szerveződnek jól megfogható - egyes felekezeteken belül elkülönülő csoportokká. Éppen ellenkezőleg: a modernizáló hajlandóságú kálvinisták és lutheránusok (mondjuk Maróthi és Bél) egymáshoz már közelebb vannak, mint saját felekezetük konzervatív vezetőihez. S a felvilágosult abszolutizmus, illetve a reformkor idejének iskolapolitikusai életében és identitásában egyre kisebb helyet foglal el felekezetiségük, s egyre nagyobb helyet felvilágosodottságuk és liberalizmusuk.
	A lutheránus iskolák a modernizáció felzárkóztató sajátosságával inkább rendelkeznek: Bél Mátyás követői a 18. században Francke Halle-i iskoláját próbálják másolni - de kétségtelen antimodernizációs sajátosság, hogy a latin 1841-ig a lutheránus iskolák hivatalos nyelve marad.	21
	A katolikus iskolarendszerben a modern faktort ekkoriban már nem az évszázados szabályokhoz ragaszkodó jezsuiták, hanem a - helyi nemesség és polgárság tandíjaiból, örökhagyásaiból élő - piaristák képviselték, utat nyitva tananyagukban a nemzeti történelemnek, földrajznak és magyar nyelvek, később pedig szakképzéssel is kísérleteztek. Jellemző azonban, hogy a katolikus egyházi iskolarendszerben nem a modern és konzervatív erők harca hozta meg az áttörést: hanem az iskolapolitikán kívüli egyházpolitikai körülmények, azaz a Jezsuita rend feloszlatása, illetve az egyházpolitikán kívüli, iskolapolitikai esemény: a Ratio Educationis rendelkezéseinek kötelezővé válása.	A magyarországi egyházak a polgári Magyarországon is a modernizáció ellenzékében foglaltak helyet - az oktatás modernizációjának szinte minden kérdésében. Csak emlékeztetőül: az elemi oktatás ingyenességének Eötvös-féle elképzelésével 1848-ban és 1868-ben is szembehelyezkedtek. A közös iskolák létrehozását sérelmezték. A felekezeti iskolák számára megállapítandó létszámnormáknak, a képzettségi feltételeknek - amilyen mértékig tehették, ellenálltak. A középiskolai törvény többször megújuló vitájában az egységes szabályozást végül sikeresen meghiúsították. Parlamenten kívüli és belüli eszközökkel akadályozták a modern iskolatípusok
	„Felekezetfüggetlen” iskolarendszer (amely a modernizáció igazi hajtóereje lehetne) néhány szakfőiskolát leszámítva nem létezik: hiába akarta Mária Terézia a jezsuitáktól elvett iskolai és birtokállományt - alapító okiratban hangsúlyozottan	-     pl. reáliskolák, felsőkereskedelmi iskolák - egyenjogúsítását. Ragaszkodtak - a modern ismereteket kiszorító - ógörög jelenlétéhez, majd a latin magas óraszámarányához. (Kelemen 1994)
	-     az összes polgárok javát szolgáló Magyar Tanulmányi Alapba összesíteni: a gyakorlatban az iskolák működtetését katolikus szerzetesrendekre bízták, később királyi katolikus iskoláknak nevezték (az 1920-as években pedig az államigazgatási gyakorlat -	Ez az egyházak viszonya az oktatáspolitika egészéhez, igen differenciálatlanul, hiszen a román és szerb ortodox egyház állt több ügyben szemben a liberális kormányzattal, mint a „magyar” vezetésű egyházak, a katolikusok sokkal több kérdésben, mint a protestánsok. (Az izraelita egyház szakadása - egyesülése - emancipációja nagyságrendekkel volt fontosabb kérdés, mint oktatáspolitikai véleménye, ezért nem foglalkozunk vele. Egy nem oktatáspolitikai szempontú cikkben tehetnénk, hiszen a német típusú vallásreform-törekvések a század első felében, illetve a sajátosan magyarországi találmány a neológia - kivétel nélkül a zsidóság modern társadalomba való integrációját könnyítették meg.)