E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 246. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben

A modernizáció a 18. század elejétől a 19. század közepéig a magyar iskolaügyben végül is nem az egyházakon belül zajlik, hanem az egyházi fenntartású intézményekre kényszerített állami intézkedések következtében történik. Joggal kérdezheti bárki: ha a 13-15 század egyházon belüli (sokáig kisebbségben lévő) modernizációs törekvéseit elősoroltuk, miért nem tesszük ezt meg a 18-19. század vonatkozásában? Azért mert a helyzet gyökeresen megváltozott: a 18-19. században a modernizátorok nem szerveződnek jól megfogható - egyes felekezeteken belül elkülönülő csoportokká. Éppen ellenkezőleg: a modernizáló hajlandóságú kálvinisták és lutheránusok (mondjuk Maróthi és Bél) egymáshoz már közelebb vannak, mint saját felekezetük konzervatív vezetőihez. S a felvilágosult abszolutizmus, illetve a reformkor idejének iskolapolitikusai életében és identitásában egyre kisebb helyet foglal el felekezetiségük, s egyre nagyobb helyet felvilágosodottságuk és liberalizmusuk.        

Az egyházak szembenállását az oktatáspolitikai modernizációval eltérő motívumok hajtották. Az ortodox egyházak vezetőinek tudatában jelen volt a nemzetiségi érdekek védelme - ezt a történészek jó része ma is elfogadja. (Ellenvéleményünket, mely szerint a nemzetiségi egyének objektív érdekeit az állami oktatáspolitika és nem „saját” egyházaik szolgálták másutt fejtjük majd ki e kötetben.)        

21

A katolikusok szembeállását az - oktatáspolitikán kívüli okokból fellángoló vagy elcsituló - kultúrharc, vallás és tanulmányi alap vita, katolikus autonómia vita befolyásolta.        

A magyarországi egyházak a polgári Magyarországon is a modernizáció ellenzékében foglaltak helyet - az oktatás modernizációjának szinte minden kérdésében. Csak emlékeztetőül: az elemi oktatás ingyenességének Eötvös-féle elképzelésével 1848-ban és 1868-ben is szembehelyezkedtek. A közös iskolák létrehozását sérelmezték. A felekezeti iskolák számára megállapítandó létszámnormáknak, a képzettségi feltételeknek - amilyen mértékig tehették, ellenálltak. A középiskolai törvény többször megújuló vitájában az egységes szabályozást végül sikeresen meghiúsították. Parlamenten kívüli és belüli eszközökkel akadályozták a modern iskolatípusok        

Joggal kérdezhető, mi a helyzet az egyes egyházak belső megosztottságával.        

-     pl. reáliskolák, felsőkereskedelmi iskolák - egyenjogúsítását. Ragaszkodtak - a modern ismereteket kiszorító - ógörög jelenlétéhez, majd a latin magas óraszámarányához. (Kelemen 1994)        

Voltak - nem is kis számban - liberális katolikusok. A katolikus autonómiamozgalmak - e mozgalom többek közt éppen az iskolaügyeket kívánta püspöki joghatóság alól a világi katolikus társadalom választott képviselőinek alávetni - kudarca azonban lehetetlenné tette, hogy ezek az erők az egyházon belül önálló nyomáscsoporttá szerveződjenek. (Még nem történt meg azon szerzetestanárok összeszám- lálása, akik éppen ennek kapcsán léptek ki rendjükből és vállaltak állást állami, fővárosi, protestáns iskolákban. (Salacz 1974)        

Ez az egyházak viszonya az oktatáspolitika egészéhez, igen differenciálatlanul, hiszen a román és szerb ortodox egyház állt több ügyben szemben a liberális kormányzattal, mint a „magyar” vezetésű egyházak, a katolikusok sokkal több kérdésben, mint a protestánsok. (Az izraelita egyház szakadása - egyesülése - emancipációja nagyságrendekkel volt fontosabb kérdés, mint oktatáspolitikai véleménye, ezért nem foglalkozunk vele. Egy nem oktatáspolitikai szempontú cikkben tehetnénk, hiszen a német típusú vallásreform-törekvések a század első felében, illetve a sajátosan magyarországi találmány a neológia - kivétel nélkül a zsidóság modern társadalomba való integrációját könnyítették meg.)        

22