E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 266. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Először is az állami modernizációs kísérletekből - hosszú távon - annyi valósult meg, amennyit a modernizációt ellenző erőkkel való kompromisszum megengedett.	Egyházak és modernizáció napjainkban
	Példának okáért Mária Terézia és II. József felvilágosult modernizációs lépései - közhelyszerűen - meghatározó jelentőségűek a modern magyar társadalom és oktatás kialakulásában: hosszú távon ezek közül a lépések közül azonban csak azok hatottak, melyek szervesültek vagy az 1790-1792-s országgyűlés által végzett munkálatokban, az új magyar rendi alkotmányban, vagy éppen - a modernizációs szempontból 1777-hez képest visszalépést jelentő - 1806-os Ratio Educationis révén.	Beszélhetünk-e napjaink Európájában modernizációról, s van-e köze ehhez az egyházaknak?
	Másfelől pedig az állami modernizáció közel sem mindig a „haladás” egyértelmű vonalába esett - így az azzal szembenállók „elitélése” (ha valaki történészből bíróvá akarná is átképezni magát) is értelmetlen. Az 1850-s évek kétségtelenül modernizációs (szaktárgyi rendszer, érettségi stb.) lépései felvilágosulatlan eszmeiség terjesztésével jártak együtt: az avval szembeszálló protestáns iskolák objektíve, nemcsak - ahogy ők gondolták - a germanizációval és a katolizációval, vagy - ahogy az eddigiekből következik - a modernizációval álltak szemben, hanem ezzel a felvilágosulatlan szellemmel is.	Modernizációs sajátosságként - most már a szekularizáció dominánssá válása, a kötöttségek összeomlása, a totális urbanizálódás után - új sajátosságokat kell számba vennünk.
	Az egyházi iskolák ekkoriban részesei voltak a konzervatív mellett a liberális szellemet is őrző ellenállás-komplexumnak, mely a kiegyezéshez és a kiegyezés következtében megvalósuló - kompromisszumosabb, de napjainkig ható érvényű - modernizációs lépésekhez vezetett.	Talán elfogadható az állítás, hogy a modernizáció korai szakaszához az alkotmányos jogok első generációját rendelhetjük hozzá (szólás, sajtó, lelkiismereti és vallásszabadság stb.). A modernizáció 20. századi szakaszában ehhez zárkóztak fel második generációs (zömében szociális) jogok, s napjainkban a posztmodernitás legalapvetőbb értékei pl. a kisebbségek iránti mindennapi (nem pusztán jogi, hanem szervesült) tolerancia, vagy éppen a környezeti értékek védelme épülnek be harmadik generációként az alkotmányos jogok közé.
	Hasonlóképpen: a harmincas évek egyházi iskolavezetői a latin befolyását a „modernizáció” olyan - vigyázó szemeiket Berlinre vető - erőitől is védték, akik annak helyébe testnevelést, (hadi)technikai ismereteket, a kortárs politikát legitimáló állampolgári ismereteket állítottak volna...	24