E FILE EGY  KERESŐOPTIMALIZÁLÓ ELJÁRÁS EREDMÉNYE! Az idézet forrása: Nagy Péter Tibor : Oktatás -történet -szociológia / https://mek.oszk.hu/10900/10982/10982.pdf ill. a https://archive.org/download/nagypetertibor_gmail/oktatas_tortenet_szociologia.pdf  A szöveg 321. és kilenc következő bekezdése szerepel a szövegben	Szántó Konrád: A katolikus egyház története I-II. Budapest, 1988, Ecclesia.	Nemcsak a könyveknek, a cikkeknek is megvan a maguk sorsa. Ez például úgy született, hogy miután megjelent az „Egyház és modernizáció” cikk az Új Pedagógiai Szemlében (Nagy 1996), tanítványaim kérdőre vontak, miért van abban olyan kevés szó a magyar középkorról, s különösen, hol marad az az érvelés, amit a magyar állam speciális, a nyugati államoktól különböző szerepével kapcsolatban elő szoktam adni. Így legjobb meggyőződésem (miszerint én valójában 19. és 20. századi oktatástörténettel foglalkozom, másban kontár vagyok) ellenére, nem középkortörténészként, de neveléstörténet-oktatóként, önálló kutatásokra nem támaszkodva, de sok mindent végiggondolva cikké formáltam egyik erről szóló előadásomat. Nem hiszem, hogy az oktatás középkori történetében jártasaknak újat mondok majd, de remélem, segítek azoknak, akik (hozzám hasonlóan) rákényszerülnek, hogy másfél (vagy legfeljebb kétszer másfél) órában számot adjanak hallgatóiknak neveléstörténetünk első fél évezredéről.[3]
	Tomka Miklós: Referátum. In Janus különszám: „Modernizáció” 1988. téli füzet.	27
	Vályi Nagy Ervin: Nyugati teológiai irányzatok századunkban, Budapest, 1984, Református Zsinati Iroda.	Állam és egyház Európában
	I.2.      EGY ISMERETLEN SZEREPLŐ	A nyugat-európai történetírásban régi közhely, hogy a püspökségek, az egyházak régebbi, sokkal régebbi intézmények, mint bármely középkori államalakulat. (Southern 1987) Talán ez a magyarázata annak, hogy az oktatást hagyományosan egyfajta egyházi „belügynek” szokás titulálni, legalábbis valami olyasfajta jelenségnek, mely iránt az állam érdeklődése csak valamikor a 17-18. században éled fel.
	Az állami oktatáspolitika kezdeteit Magyarországon hagyományosan a 18. századra teszik, az abszolutizmushoz illetve a felvilágosult abszolutizmushoz kötik. A történetszociológiai megközelítés ez alkalommal abban segít, hogy az állam felvilágosult abszolutizmus előtti - sokak előtt teljesen ismeretlen - szerepéről alkothassunk egy narratívát.	A neveléstörténészek a 18. század előtti oktatást egyértelműen társadalmi ügynek tartják, s az egyházi oktatást, mint valamely társadalmi csoport magántevékenységét értékelik. A nyugat-európai nevelés-történetírás és oktatáskutatás hatalmas bizonyító anyagot halmozott fel erre nézve. (Archer 1979, Bowen 1981)